Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - Balázs Péter: Magyarország és a Habsburg Birodalom szerepe az 1770. évi Generale Normativum létrehozásában

indokolta. Például az Utasítások bábák részére című IV. fejezet első két §-a a helyhatóságok részére írt elő feladatokat. így az I.§ az engedélyezési eljárást, a II.§ a magisztrátusok területi ellátási kötelezettségét tartalmazta. Ilyen értelemben logikus volt a II.§-t teljes elhagyása, az I.§-ra viszont szükség volt, hiszen mint kérvényező ügyfélnek, a bábának is tudnia kellett az engedélyezési feltételekről. Értesülhetett tehát arról, hogy „az bába mesterségnek gyakorlásához senkinek fogni nem szabad lészen, még valami bába mester, vagy az Tekintetes Vármegye rendszerént való hivatalos doktora által meg nem vizsgáltatik, a tudománya helyben nem hagyatik, és az Magistratus által nem confirmáltatik. Ez pedig nem csak azokat illeti, akik jövendőben az bába mesterségre adják magokat, de azokat is, akik most bábáskodnak, és azt elegendőképpen nem értik". A III.§-tól kezdődően Veza doktor tovább fokozza szabadságát a Generale Normativum szövegének kezelésében. Terjedelmi okok miatt nincs lehetőség a részletes bemutatásra, azonban egyes helyeken indokolatlanul rövidít, máshol viszont kifejezetten terjengőssé válik. Nem követi a számozott szakaszok eredeti beosztását, azokból szövegrészeket különít el, és a más helyről kiemeltekkel vonja össze. Jól szemlélteti ezeknek a technikáknak az ötvözetét az eredeti IV.§ tömörsége, amely szerint „a bábák tartsák meg a reájuk bízott titkokat..." Az instrukcióban ez a következőképpen hangzik: „az asszonyok titkos nyavalyájukat közönségessé ne tegyék, másoknak ki ne beszéljék: szeméremmel megjelentik mindazonáltal azoknak, kiknek tisztében és kötelességekben áll azok tudása és orvosoltatása..." Csaknem bizonyos, hogy a mondat második fele nem az általános belügyi igazgatásra, hanem az orvosokra és physicus-doktorokra utal, ugyanis a hatóságilag elrendelt szülészeti vizsgálatok eljárási rendje másik helyen, de ott szöveghűen került át a magyar fordításba. Leginkább meglepőnek azt a megoldást kell tekintenünk, amelynek révén az eredeti anyagban nem található részlet jelenik meg a „fordításban", vagy ezzel ellentétben, az eredeti anyag nyomatékos rendelkezése nem kerül át az instrukcióba. Az előbbire példa az újszülöttek kicserélése: „soha Istentelenül a gyermek ágyas asszony alól a gyermeket el ne vegyék, hogy azt mással felváltván, más asszony alá tegyék..." Ugyanakkor a babonákról szóló rendelkezésről, amelyet a Generale Normativum külön hangsúlyozott, Veza Gábor úgy döntött, hogy annak nem tulajdonít jelentőséget. így az a központi figyelmeztetés, miszerint „...tevékenységük során tartózkodjanak olyan szavaktól és cselekedetektől, amelyek babonásnak tűnhetnének..." Pest-Pilis-Solt vármegyében el sem jutott a bábák fülébe. Nem véletlen, hogy a bába instrukciók, jóllehet szöveghüségben nem követik a Generale Normativum-at, mégis ismerősnek tűnnek azok számára, akik behatóbban foglalkoztak a 18. század rendelkezéseivel. Ennek az az oka, hogy Veza Gábor háttér-anyagként a Torkos-taxára is támaszkodott. A Taxa 2. pontja szerint a bábák „...az asszonyok titkos nyavalyáit nyilvánossá ne tegyék, csakis azokkal közöljék, akiknek hivatalukban és illetékességükben áll azok megismerése". Ez csaknem szó szerint egyezik a fentebb idézett vármegyei változattal. Az újszülöttek kicserélésének tilalma pedig egyértelműen szöveghű átvétel a Torkos-taxából. További kutatást igényelne az egyes megyei és városi levéltárakban, hogy a helyi változatok milyen mértékben tértek el egymástól, illetve a Generale Normativum szövegétől. Pest-Pilis-Solt vármegye példája azt mutatja, hogy a helyhatóságok külön-külön megállapított foglalkozási szabályai csak véletlenszerűen lehettek volna egységesek az egész országban.