Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)
TANULMÁNYOK - ARTICLES - Balázs Péter: Magyarország és a Habsburg Birodalom szerepe az 1770. évi Generale Normativum létrehozásában
működhetett olyan nemzeti intézményként, amely szakmai alapon bírálja el, hogy például az utrechti vagy heidelbergi egyetem diplomájával hazatérő magyar orvos mennyire felkészült a foglalkozásának gyakorlására. Csakis kényszeredett javaslatként lehet értelmezni, hogy a jelölt az Egészségügyi Bizottság által kijelölt orvos jelenlétében vizsgázzon, ami nyilvánvalóan tarthatatlan volt, mind oktatásigazgatási, mind szakmai-tudományos vonatkozásban. Végezetül a jegyzőkönyv megállapította, hogy miután a Torkos-taxa az orvosok kivételével már rendelkezett a többi szolgáltatóról, az orvosok részre is összeállított egy 4 pontból álló norma-tervezetet, ami tervezet is maradt, egészen a Generale Normativum megjelenéséig. A Generale Normativum indokolása Mária Terézia idejében az indokolás még nem vált külön a normaszövegtől, és a szerkesztési elvek sem voltak következetesek, így a Generale Normativum-ban lépten-nyomon találkozunk olyan szövegközi részletekkel, amelyek értékítéletet, magyarázatokat és célkitűzéseket tartalmaznak. Ezeket összegyűjtve viszonylag pontos képet kaphatunk a szabályzat alkotóinak nézeteiről és szándékáról. Technikailag és tartalmilag azért volt szükség az új szabályozásra, hogy „...a különálló, szétszórt, és részleteikben egymással nem egyező szabályzatok, amelyek az egészség megőrzésére az egyes tartományokban és országokban hatályban vannak, teljes körben átvizsgálásra kerüljenek". Az ünnepélyes bevezető szerint „...anyai gondoskodásaink közepette, amellyel királyságaink és örökös tartományaink sértetlensége és épsége felett őrködünk, elsőrendű az a törekvésünk, hogy alattvaló népeink egészségét megőrizzük, továbbá az egyes tartományokban létesített és feladatukat hasznosan ellátó magisztrátusok, illetve a közjóra nyilvánosan fordított sokféle kiadásaink anyai gondoskodásunkat bőségesen bizonyítják". Elsődlegességet élvez tehát az egészségügy, és pénzügyileg is kellő támogatásban részesül. Ez utóbbi nagyságrendjéről képet alkothatunk az Udvari Egészségügyi Bizottság egyik, 1765-ben készült jegyzőkönyvéből. A többi között Zsupanek és Mehádia vesztegzári állomásainak ügyében felterjesztett iromány utolsó oldalának szabad bal hasábjára Mária Terézia a következőket jegyeztette: „tekintet nélkül arra, hogy az elő-vesztegzári épületek •felépítése 33.914 forint 6 krajcár értékben igen nagy összeg, és Mehádia fő-vesztegzárának javítási munkái 7000 forintért szintén igen tekintélyesek, mégis úgy akarom, hogy mindezek által tartományaimban az egészségi állapot jobban biztos ittas s ék, a hasznos kereskedelem fennmaradjon, sőt élénküljön, az előbbi két kiadást, továbbá a vesztegintézeti sebészmester 200 forintosos fizetését ezennel engedélyezem"'., Természetesen az utóbbi 200 forint évi javadalmazás volt a korabeli szokásos számítás alapján. A 33.914 forint 6 krajcár nagyságát jól mutatja, hogy ekkor a Magyar Királyság összes fémbányáiból befolyó havi bevétel mintegy 80.000 forintot tett ki. 16 ]5 HHStA-Noten. Protocollum Deputationis Aulicae in Re Sanitatis dd 1 " 1'"" Septembers 1765. zu Allerhöchsten Händen. l6 Hóman B.-Szekfü Gy.: Magyar Történet. Bp., 1935. IV. köt. 570.
