Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

Birtalan Győző: Üzenetek az európai múltból - (Idézetgyüjtemény)

A nagy költő nem rejtette el előlünk szavainak hatalmas indítékát: „... Minden harapásban, amely Istenhez tereli a lelket, részem volt, hogy szerelme leigázzon. " (Párad. 26.) A hit, a sejtés és a tudás erőterében bolyongva Dante újra meg újra tekint az alázat gyönyörével a transzcendens örök titkára, mely éppen megismerhetetlensége okán vonzotta őt ellenállhatatlanul: „... „Az ki a körzőt a világ széleibe tűzte s benne írt nyíltat és titkot, utolsót és elsőt: nem tehetett az egész Egyetemre oly mély pecsétet, hogy az ő Igéje még végtelen mélységesebb ne lenne"... „És ebből már kitűnik láthatólag, hogy látástok, mely csupán egy sugara az Esznek, ama mindenüttvalónak, annyi erőt nem ölthet magára, hogy Végokát sokkal messzebb ne tudja annál, ameddig terjed szemhatára... " (Dante: Isteni Színjáték, Párad. 19.) „Ne várd, hogy a quián túl tudj kerülni, halandó mert ha mindent látni tudnál Máriának nem kellett volna szülni... " (Dante: Isteni Színjáték, Purg. 3.) „... Szoros rend van és bölcs művészet a dolgok viszonyában: s ez a Forma teszi Isten képévé az egészet. A felsőbb lények itt lelnek nyomra, nyomára amaz örökös Erőnek, amely a jelzett Rendnek célja s orma. E rendre simul, különbözve főleg minden teremtés, amint közelében vagy távolában az ős Erőnek, és száll és száll a Lét nagy tengerében más más kikötő felé sorsa szántott pályán, kit merre ösztöne ver épen... " (Dante: Isteni Színjáték, Párad. 1.)