Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

Birtalan Győző: Üzenetek az európai múltból - (Idézetgyüjtemény)

Az irodalomtörténet valamennyi korszakában találkozunk ellentmondásos végletekben megnyilvánuló alkotókkal. Ezek között is kiemelkedett François Villon izgalmas személyisége, aki sürün előfordult züllött bűnöző alvilági csavargók közösségében elszenvedve ennek az életformának a legszörnyűbb következményeit. Ugyanakkor Villon kapcsolatban állt előkelő társadalmi személyekkel is és rendelkezett magas kultúrával. Megfért benne a tapasztalataiból jól megalapozott társadalmi elégedetlenség és mélyen átélt középkori vallásosság. Ez utóbbinak különlegesen megejtő terméke az édesanyja számára megírt imádság: „... Lásd, együgyű, agg szolgálód soha meg nem tanulok én olvasni már. Am templomunk falán képek sora, s ott láttam: a menny csupa lant és gitár a pokol meg szurok, tűz, ronda sár: emettől félek, az tetszik nagyon s tudom, kegyes szűz, én a jót kapom, mert kedveled a bűnöst, ha híven tér trónusodhoz s kér éjen s napon... Oh, élve halva, ez az én hitem! Ajánlás: Szent Hercegnő! Te méhedben s karon hordád örök Fiad, ki akkoron, ámbár Övé az ország s hatalom, jött, bűneink közt élni, idelenn, és kinhalált halt szép fiatalon, óh áldott Úr ő, vallom jámboron, és élve s halva, ez az én hitem!" (Villon: Ballada, melyet a költő készített anyja kérésére, hogy imádhatná a Szent Szüzet) Ez valóban megindító, de a költő a másként is látta a világot: „... Tudom ló s öszvér erejét Tudom mit érnek, mit cipelnek, Tudom, pénz szava szép beszéd, Tudom, hol mérik a szerelmet, Tudom, mit higgyek a szememnek, Tudom, Róma mit alkotott, Tudom, hogy a cseh mért eretnek. Csak azt nem tudom, ki vagyok.