Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)
TANULMÁNYOK - ARTICLES - Balázs Péter: Magyarország és a Habsburg Birodalom szerepe az 1770. évi Generale Normativum létrehozásában
feltartóztatására, továbbá a helyben létesített vesztegintézetek, egészségügyi záróvonalak, és más elővigyázatosságok, amelyek az 1770. január 2-án kiadott cs. kir. Egészségügyi Szabályzat legnagyobb szigorával kerültek bevezetésre - a jó Isten segedelmével, amely nélkül teljes biztonság nem létezhet - oly hatásosnak bizonyultak, hogy az innenső oldalon a cs. kir. örökös tartományokban ez idő szerint a betegségnek semmilyen betörése nem történt"? Előfordultak ugyan kisebb gócok 1771 februárjáig Zemplén vármegyében, 4 de ezek semmit nem vontak le a siker értékéből. A járványellenes intézkedések kétség kívül súlyos hátrányokat okoztak a gazdaságnak, hiszen lassították a kereskedelmi forgalmat, ami általában áruhiányt és árfelhajtó hatást gyakorolt, sőt tömeges éhínséget is előidézhetett. Amíg azonban a közvetlen szomszédságban - miként a fenti esetben is - százezrek pusztultak el, a hatékony intézkedések abszolút elsődlegességet élveztek minden más megfontolással szemben. A bécsi anyagban hivatkozott „1770. január 2-cin kiadott cs. kir. Egészségügyi Szabályzat" érdemben azonos volt a Generale Normativum-msd, sőt ez volt az eredeti német nyelvű alaprendeletet, amelyet Mária Terézia (1740-1780) adott ki Bécsben, az örökös tartományok részére. Ebből a szabályzatból jött létre - az alábbiakban részletezendő módon - 1770. január 2. és október 4. közötti időszakban a Generale Normativum. Latin nyelven megszólalva és hazai viszonyainkra adaptálva minden kétséget kizáróan magyar jogszabály volt, eredetét tekintve azonban egyértelműen a bécsi udvar jogalkotó műhelyéből származott. Közjogilag kifejezetten feszült időszakban lépett be a magyar jogrendbe, hiszen Mária Terézia miután szentesítette az 1764/65. évi országgyűlés törvénycikkeit, a magyar rendekkel támadt katonapolitikai összetűzése miatt haláláig nem hívta össze a törvényhozást. Nem tudhatjuk tehát, hogy mi történt volna egy Generale Normativum típusú egyébként halaszthatatlan - szabályozás ügyében, a szokásos rendben ülésező országgyűlések esetén. Megjegyzendő azonban, hogy az elsődleges járványügyi célterület, vagyis Szlavónia, Horvátország, a Temesség és Erdély, illetve a déli katonai Határőrvidék, központi Habsburg igazgatás alatt állt. Nem volt része a Magyar Királyságnak, tehát magyar törvényt nem lehetett volna alkotni erre a területre. Formálisan Máramaros keleti része jöhetett volna számításba, de ez egyben a Habsburg birodalom külső határa is volt Kelet felé a török területekkel szemben. Katonai védelmét és járványügyi igazgatását a Birodalom központilag vezényelte. Szervezeti és szakmai előzmények A háttér-folyamatok az 1600-as évek végére, pontosabban a Török Birodalom által megszállt középkori magyar területek visszafoglalásáig vezethetők vissza. Az újjászervezett Magyar Királyság nem nyerte vissza egykori (1526 előtti) területi integritását. Szlavónia és Horvátország elkülönített királyság lett, Erdély különálló fejedelemség maradt, a Temességben pedig Bécs önálló „administratio"-t állított fel, és végig a déli határok mentén 3 Haus-Hof- und Staatsarchiv. Pro memoria Wien 20 ,en 8bris 1770. - Noten von der Sanitäts-Hofdeputation ad Hofkanzley 1764-1775. Fasc. 3. 259. (a továbbiakban: HHStA-Noten) 4 Magyary-Kossa Gy.: Magyar orvosi emlékek. Bp., Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat, 1929-1940. IV. köt. 480. tétel
