Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)
TANULMÁNYOK - ARTICLES - Kiss Gábor: Orvosok a Magyar Királyi Honvédségben (1868-1918)
okozták. Az olasz harctéren ez az arány körülbelül 50 - 50 % volt. A lövészárokhadviselés új sebtípusai új kihívásokat és kutatási irányokat jelentettek a hadviselő felek valamennyi egészségügyi szolgálata számára. így elsősorban a harctéren megtartott hadi sebészeti tanfolyamok szerepe növekedett. A tanfolyamokon résztvevők új készítményekkel, gyógymódokkal ismerkedhettek meg. Ilyen volt például a Tetanus szérum alkalmazása, amelyet 1915 nyarától (angol és francia tapasztalatok után) a honvédségnél is bevezettek. 39 Először megelőzés céljából csak a hadszíntéren alkalmazták. 60 A hadi sebészeti tanfolyamokon bemutatták azokat a sebészeti eljárásokat, készítményeket, eszközöket, amelyeket a tábori kórházakban folyó kutatómunka eredményeként állítottak elő. 61 Ugyancsak a harctéren rendezett tanfolyamokon sajátíthatták el az orvosok az új gyilkos fegyver, a harci gáz okozta mérgezésben szenvedők kezelését 62 , és itt tanulhatták meg a különféle betegségek szándékos előidézésére figyelmeztető jelek felismerését is. A lövészárokharc megpróbáltatásaitól szabadulni akaró legénység körében ugyanis gyakoriakká váltak a különféle fertőzések és betegségek szándékos előidézésének esetei, amelyeket csak odafigyeléssel és szakmai felkészültséggel lehetett megakadályozni. Gyakori volt a nemi betegségek szándékos átadása, szemfertőzés előidézése, sebek dohánnyal, földdel való elfertőzése. De előfordult olyan eset is, hogy egy katona időközönként paraffint fecskendezett a bőre alá, amellyel ártatlan daganatokat idézett elö, s találékonyságával az orvosokat is megtévesztve hetekre gyengélkedőre került. 6 " 5 Ennél durvább módszert jelentett a már békében is meglévő öncsonkítás lehetősége, amelyre időközönként kiadott emlékeztetőkkel figyelmeztették az orvosokat. 64 Hasonló emlékeztetők egyébként különféle tartalommal, rendszeresen kerültek az orvosok asztalára. Ezek a különböző oltóanyagok, sebészeti eljárások stb. témájában nyújtottak segítséget. 65 A vezető orvosok részére jelentettek tapasztalatszerzési lehetőséget a központi hatalmak keretén belül megrendezett „nemzetközi" konferenciák. Ezek úgyszólván az utolsó pillanatig végezték munkájukat. Például 1918. január 23 - 26. közt Berlinben 66 , 1918. szeptember 16-19. közt Bécsben, 67 a hadisérültek gondozása tárgyában; míg szeptember 21-22. között Budapesten 68 - az orvosok képzésére és továbbképzésére vonatkozóan - szerveztek konferenciát. Ezen a harctéren a többnyire sziklás talajviszonyok miatt a tüzérségi lövedékek hatásfokát a robbanást követően visszahulló, illetve szétfröcskölő szikladarabok „áldása" javította. 59 HL HM 146463/eln. 5.-1915. sz. 60 A következő esetekben alkalmazták: kiterjedt nagy felületű sebek, főleg tüzérségi lövedék által okozott sérülések kezelése során (gránátszilánk); szennyezett sebek (föld, ruhadarab). Ekkor még a védőhatás csak legfeljebb két hétig tartott, ezután ismétlés volt szükséges. Lehetőleg már a kötözöhelyeken alkalmazni kellett, mert a betegség felléptekor a szérum már nem tudta kifejteni hatását. 61 Ezeket az eszközöket - orvostudományi és oktatási értékkel bírtak - megőrzés céljából a hozzájuk mellékelt leírással együtt a m. kir. honv. helyőrségi kórházban gyűjtötték. HL HM 8957/eln. 5. - 1916. sz. 62 HL 1. Vh. M. kir. 37. honv. gyaloghadosztály - parancsnokság iratai 55. d. 374. Eü. sz. 63 Az esetet közli Kemény Gyula Az oivos szerepe a lövészárok csapatainál c. müvében. (MKK, 1927. 461.) 64 HL 1. Vh. M. kir. 55. honv. gyaloghadosztály parancsnokság iratai 73. d. szám nélküli irat 1915. jan. 14. 55 Számos emlékeztető, „direktíva" található u. o. 66 HL HM 11914/eln. 5.-1918. sz. 67 HL HM 21758/eln. 5. - 1918. sz. 68 HL HM 19611/eln. 5.-1918. sz.
