Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)
TANULMÁNYOK - ARTICLES - Kiss Gábor: Orvosok a Magyar Királyi Honvédségben (1868-1918)
Az egészségügyi intézetben történő szakmai képzésben pedig elsődleges szerepet kapott a hadi sebészeti oktatás, amelynek keretében lehetőség szerint a „puskagolyó" által okozott sérülések jellegét és ezek ellátásának módszereit ismerhették meg a hallgatók. A képzési lehetőségek kibővítése, valamint az orvoshiány pótlása céljából az 1918-as év őszi félévétől a pozsonyi tudományegyetemen létrehozták az orvosi fakultást III., IV., V. évesek részére. Erre a fakultásra elsősorban a közös hadseregben, illetve a honvédségben szolgáló, legalább 4 félévet végzett orvosnövendékek jelentkezhettek. 1 A világháború minden szörnyűsége ellenére is hihetetlen befolyással volt a tudományra. A technika és az orvostudomány terén született háborús találmányok és felfedezések egyszerre szolgálták a pusztítást és az emberi élet védelmét. Az orvostudomány egyes szakterületeiben (pl. sebészet) rendkívüli volt a fejlődés. A világháború, a fejlődő haditechnika, harceljárások következtében a sebesülések jellegét is megváltoztatta. Ezek a sebesülések a harccselekmények kiterjedése, illetve az azoknak teret adó talajösszetevők sokfélesége miatt is egyre változatosabb képet mutattak. A honvédorvosi kar ezekről a változásokról első ízben még az első Balkán-háború 52 idejéből szerzett közvetlen tapasztalatokat. 1912. október 26-án ugyanis egy, a Magyar Vörös Kereszt Egylet által szervezett misszió keretében két honvédorvos (Berkó Antal és Pfann József ezredorvosok) is tevékenykedhetett Szófiában. Az itt szerzett tapasztalataikat előadásaikkal és a Magyar Katonai Közlöny hasábjain megjelent cikkeikben tették közzé. 53 Mindezek ellenére a sebesültek lövészárokbeli ellátása teljesen új, ismeretlen fogalomként jelentkezett. Ezt csak a helyszínen lehetett és kellett elsajátítani. Kialakultak a hadszínterekre jellemző sebesülésfajták. A modern gépi háború többféle és súlyosabb veszélyt jelentett az emberi testre, mint az addigiak. A szúrt és vágott sebek az állásháború kialakulásával szinte teljesen eltűntek. A sérülések egy százalékának is csak töredékét okozták az ún. hideg fegyverek. 54 Egy orvos őrnagy - feljegyzései szerint - 120 ezer sebesülés közül csupán 3 esetben tapasztalt kard és 80 esetben 55 szurony által okozott sérülést. A lött sebek egyre gyakoribbá váltak; az orosz harctéren a sebesülések 70%-át adták 56 míg a sebesülések 30% -át 37 tüzérségi lövedékek és kézigránátok 51 1918. évi 90. sz. RK 610366/eln. 5. sz. rendelet. 52 1912. okt. 18-án kezdődött a Balkán-szövetség (Szerbia, Bulgária. Görögország, Montenegró) és Törökország között, amelyet az 1913. máj. 30-án kötött londoni békeszerződés zárt le. 53 Berkó A.: Három hónap a balkáni háborúban és Pfann J.: A magyar vörös-kereszt bolgár földön. Magyar Katonai Közlöny (MKK), Bp., 1913. 193-211., illetve 269-296. 54 Ezt már az első Balkán-háború tapasztalatai is bizonyították: ezt megerősíti Pfann József is (i.m. 290.). 55 Persze ennek a csekély számnak az oka az is lehet, hogy az elsősorban szurony által okozott sérülések életfontosságú szerveket értek, így a sérültek el sem értek a segélyhelyekig. 56 A statisztika a HL 1. Vh. 4533. dobozában található 171, a világháború során a harctéren is szolgált orvos visszaemlékezése alapján készült. A visszaemlékezések az 1924. dec. 23-án megjelent 15835/eln, eü. sz. honvédelmi miniszteri felkérésre készültek, amelyek 21 kérdéskört ölelnek fel. A világháború egészségügyi (orvosi) tapasztalatainak gyűjtése már 1918 márciusában megkezdődött (HM 5351/eln. 5. -1918. sz.). A tapasztalatokat azonban nem a m. kir. Honvédelmi Minisztérium számára, hanem a cs. és kir. Hadügyminisztérium részére kellett megküldeni. A gyűjtemény, amely számos magyar nyelvű visszaemlékezést is tartalmaz, a KA AOK San. Chef. 2317. sz. dobozában van. 57 Érdekességként megemlítem, hogy John Keegan a Somme-menti csaták tapasztalataiból kiindulva ennek az aránynak épp a fordítottját állapította meg. Lásd: Keegan, J.: A csata arca. Bp., 2000. 307.
