Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)
TANULMÁNYOK - ARTICLES - Géra Eleonóra Erzsébet: Egészségügy, demográfia és járvány a 19. századi Baranyában
ítélem a századvégi baranyai egészségügyi hálózatot, bár az intézmények eloszlása korántsem egyenletes. Azokon a területeken, ahol kevés volt az orvos és az egészségügyi létesítmény a megyei átlagnál nagyobb volt a halandóság. Ezeken a területeken a viszonylagos elzártság miatt nem alakultak ki olyan nagy járványok, mint a Dunával szomszédos részeken. A megye orvosai lehetőségeik szerint megpróbálták a lehető legtöbbet tenni a lakosság egészségéért, de gyakran akadályozta őket a tudatlanság. Nem egy esetben a "falusi értelmiség" vagyis a pap, a tanító, a bíró, a jegyző sem hajlott az együttműködésre. II. rész. Helesfa község és környékének járványai és Helesfa község demográfiája Előszó Dolgozatom ezen részében egy 19. századi falusi közösség halálozási adatait elemzem egyházi anyakönyvek alapján. A vizsgált községek a Szentlőrinci járásban helyezkedtek el. Helesfa községet az 172 l-es püspöki vizit tanúsága szerint Szentlőrincen anyakönyvezték. 1792-től lett Helesfa Dinnyeberki, Cserdi, Megyefa községekkel és Szentdomján pusztával együtt Bükkösd filiája. Az előbb említett községek lakói között a földrajzi közelség és a hasonló körülmények miatt igen intenzív kapcsolat alakult ki. A lakók általában mezőgazdasági tevékenységet folytattak. A földművesek voltak a legtöbben ("agricola"), de nagy számban voltak a legtöbbször külterületi lakott helyen élő pásztorok ("bubulci"=marhapásztor, "subulci=disznópásztor") 163 . Megemlítendők még a molnárok 164 ("molitor"), akik főleg a Bükkösdi-víz mellé települt malmokban dolgoztak és ott is laktak. Hölbling Miksa könyvében azt írja, hogy Baranya vármegyében a köznép fő tápláléka kenyérből, lencséből, borsóból, káposztából és húsból áll. Ritkán esznek tiszta rozskenyeret, mert a rozsot árpával és kukoricával keverik 165 . A települések lakosai szoros rokoni kapcsolatban álltak egymással. A legnagyobb családok, így a Tóth (Tót), az Angyal, a Géra (Gira, Gera), a Bartos, a Jakab, a Pordán, az Izsa és a nemes Vitta (Vita) család képviselői nagyszámban találhatók meg Helesfa, Berki, Cserdi és Megyefa községekben néhányan Bükkösdön és Szentdomjánban is éltek. Rokonságukat az elkészült családrekonstitúció is bizonyítja. Az időperiódus további szűkítésének oka az, hogy az anyakönyv csak 1833-tól kezdve adja meg rendszeresen a halálokot. A század folyamán a leggyakrabban a halál oka valamilyen fertőző betegség, ezért ezeknek szentelem a dolgozat második részét. Egy ismeretlen 19. századi szerző orvostörténettel foglalkozó müvében a történelem és a járványok kapcsolatáról a következőket írta: "A történetírók még mindig nem tulajdonítják a járványoknak azt a jelentőséget, mely őket a világtörténelemben megilleti. Pedig a világjárványok Vargha D.: Adatok a bükkösdi Jeszenszky uradalom reformkori gazdálkodásához • Pécs, 1892. E müvében részletesen ismerteti az uradalom gazdasági viszonyait. Baranyai Helytörténetírás, 1981. Helesfán 3, Bükkösdön 5, Cserdiben 4, Megyefán 3, Dinnyeberkiben 3 malom működött. Móró M. A.: Baranya vármegye 1815. és 1842/44. évi malomösszeírásai. Baranyai Helytörténetírás, 1981. 251-252. Hölbling: i. m. 71.
