Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 188-189. (Budapest, 2004)
KÖZLEMÉNYEK - COMMUNICATIONS - Szabó Katalin: A tudományos ismeretterjesztés lehetőségei a fővárosi lapok tárcarovatában, a 19. sz. második felében
és fényhullámok által, s csakis ezáltal szerezhetünk tiszta fölfogást a külvilágról, melylyel összeköttetésben élünk." A korszakban jelentős haladást elérő másik tudományterület az élettan volt. Ez a tudományág az élőlények sajátosságaival foglalkozik, az élet mibenlétét, az élő szervezetekben lejátszódó folyamatokat, ezek okait és törvényszerűségeit vizsgálja. E tudomány vívmányait, eredményeit próbálja megismertetni a nagyközönséggel Almássi „Életerő" című tárcája. A szerző mindjárt a tárca elején magyarázkodásra szorul, hiszen a tárca címét kénytelen közelebbről elmagyarázni olvasóinak. A cím nem véletlenül került idézőjelek közé, hiszen az életerő kifejezés a vitaiizmus és a különböző természetfilozófiák részeként, kifejezéseként élt még a 19. században is. A természetfilozófiák között - mint Birtalan Győző írja -, „Schelling elmélete volt a legátfogóbb és a medicinára legnagyobb hatású"^. Az életerő kifejezés a latin vis, vitális szóból, az elképzelés pedig Arisztotelésztől származik és azon alapul, hogy szükség van egy erőre, az életerőre, mely az élettelen anyagba költözve azt élővé teszi. A vitalitáselméletet éppen a 19. századi kutatások kérdőjelezték és buktatták meg. A század jelentős orvosai között több más mellett, Rudolf Virchow (18211902), kutatásaira támaszkodva utasította el legélesebben az életerő vitalista felvetését. Szerinte az élet kizárólag fizikai, és kémiai aktivitás, valamint a sejttevékenység kifejeződése. Az életerő tehát igencsak vitatott kifejezés volt ebben a korszakban, nem csoda, hogy szükség volt némi magyarázatra, ha már a szerző ezt a címet adta tárcájának. ,Az életerő szóban - mint nemrég írám 20 — ne keressen az olvasó valami tudományos becscsel biró műszót, mert a természettudomány ily általános fogalommal biró szókkal nem mehetne sokra; s addig míg róla értekezem, csak annyit kérek e szó alatt érteni, menyit e két szó értelme, melyekből össze van téve, magában rejt". A fiziológia új útjainak, elért eredményeinek a bemutatása, úgy tűnik, ebben a tárcában inkább a nyelvi megfogalmazás szintjén okoz gondot a szerzőnek. Keresi a szavakat, az új kifejezéseket, vagy éppen régieket akar új tartalommal felruházni, mint az életerő kifejezés esetében. Almássi „az érzékvilág" testeinek tulajdonságaiból indul ki, így határozza meg tárcája témáját, mely ezúttal az élet mibenlétével, jelenségével, a fiziológiával foglalkozik. A szerves és a szervetlen testek összehasonlítása mondatja vele: „kell, hogy a szerves testekben legyen olyasmi, mit a szemeden testek nélkülöznek". A szerves testek tulajdonságainak áttekintése után jut a szerző arra a következtetésre, hogy a szerves erő jellemző ismertető jegye anyagváltozásnak (Stoffwechsel) neveztetik." Almássi megfogalmazásában ő az életerő kifejezés alatt anyagváltozást ért. A Stoffwechsel szó magyar megfelelője ma az anyagcsere kifejezés. Az anyagváltozás a kifejezés szószerinti fordításának eredménye lehetett. Megjegyzendő, hogy az 1844-es kiadású Bugát Pál által összeállított Természettudományos szóhalmazbsLn sem az anyagcsere, sem pedig az anyagváltozás szó nem szerepel. A német Stoffwechsel kifejezés magyar megfelelőjének kialakulása folyamatban lehetett, hiszen az Almássi által elképzelt életerő mellett találkozunk Almássinál az anyagváltozás kifejezés19 Birtalan Gy.: Európai orvoslás az újkorban. Communicationes de História Artis Medicináé, Supplementum 1516., Bp., 1988.43. 20 A szerző itt a Mi az élet? című tárcájára utal, melyben már használta a hivatkozott kifejezést, és utalt arra is, hogy alkalomadtán bővebben kíván beszélni az életről, ahol kifejti majd az írásában felbukkanó kifejezés általa használt értelmét is.
