Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 188-189. (Budapest, 2004)
KÖZLEMÉNYEK - COMMUNICATIONS - Kiss Gábor: Megfigyelőállomások és sebesültszállítmányt kísérő osztagok tevékenysége az első világháborúban
történő veszteglés alatt a vonat mindkét oldalán úgy álltak fel, hogy az egész vonat áttekinthető maradt. Az osztag tagjai csak közvetlen a vonat elindulását követően szállhattak fel. Éjjel a betegeknek a vonatról való leszállása tilos volt. Nappal csak kellő felügyelet mellett hagyhatták el a vonatot. Ha egy beteg útközben eltűnt, erről a legközelebbi vasúti állomásra való beérkezés után a különítmény parancsnokának haladéktalanul jelentést kellett tennie a legközelebbi csendőrőrs vagy községi elöljáróság számára, valamint a legközelebbi katonai hatóságnak. Ha útközben valaki meghalt, akkor a legközelebbi állomásra való beérkezéskor a katonai, illetőleg ha katonai hatóság nem volt, a polgári hatóságnak kellett átadni. A megfigyelőállomásra beérkezéskor a szállítmányt a megfigyelőállomás katonai parancsnoka vette át. A kísérő osztag pedig a következő vonattal tért vissza állomáshelyére. A sebesült kísérő osztagok általában lelkiismeretesen látták el feladatukat. Tevékenységüket azonban jelentősen befolyásolták a szállítási lehetőségek, illetve körülmények. Jogos panaszok inkább erre vonatkozóan fogalmazódtak meg. 1915 januárjában 60 például egy betegeket szállító vonat hosszabb ideig volt kénytelen egy állomáson mozdony nélkül várakozni, mialatt a gőzfűtésű vagonok fűtetlenek maradtak. Valamint előfordult, hogy a betegeket a szállítás folyamán csak tehervagonokban tudták elhelyezni. Ezekben pedig nem volt beépített fűtési lehetőség, így ezeket csupán vaskályhákkal tudták fűteni, amely érthetően nem volt megfelelő. A betegségek kialakulásának, illetve elterjedésének megakadályozására azonban nemcsak az itt tárgyalt egészségügyi szervezeteknél, hanem a hátországban és a harctéren is megtették a megfelelő intézkedéseket, amelyek összességében a világháború folyamán megóvták Magyarországot egy a harctérről származó járványos megbetegedés elterjedésétől. Erre példa a budapesti honvéd állomásparancsnok 1915. február 19—ei egészségügyi intézkedése 61 ' amely az alábbi rendszabályokat léptette életbe. Hetenként egyszer szigorú orvosi vizsgálat megtartása. Szombat délután, vasár- és ünnepnap a ruházat és testi tisztaság ellenőrzése, illetve legalább ezeken a napokon a felsőtest és láb szappanos vízzel való lemosása. A legénység hetente legalább egyszer köteles fehérneműt váltani. Ugyancsak hetente egyszer ellenőrizték a hajviseletet és az arcszőrzetet. Gondoskodni kellett a megfelelő szellőztetésről a konyhák, kutak, árnyékszékek tisztántartásról, állandó fertőtlenítéséről. A fertőtlenítő szerek készletéről, valamint azok rendszeres használatáról az épp szolgálatban lévő orvosnak kellett gondoskodni. Az őrszobákban hideg időjárás esetén csupán könnyű ruházatban lehetett tartózkodni. Különös gondot fordítottak a legénység fej- és ruhatetű mentességére. Ez azért volt fontos mivel a kiütéses tífusz terjesztői ezen élősködők voltak. Nemcsak a hadműveleti területről érkezőket vonták megfigyelés alá, hanem az odatartókat is. Minden ide utazó személynek orvosi igazolást kellett felmutatni, a következő szöveggel: „Orvosilag megvizsgáltatott, ragály- és féregmentesnek találtatott" 62 A harctéren a „lövészárok életben" is igyekeztek a körülményekhez képest védekezni a járványos megbetegedések ellen. 63 Az állásépítésre vonatkozó intézkedések mindegyike 60 HL HM 6017/5.- 1915. sz. 61 HL HFP Tüzérségi felügyelő 53/fp. - 1915. sz. 62 Határozványok a hadműveleti területekbe utazásokra. Bp., M. kir. Honvédelmi Minisztérium -Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1916. 63 HL HFP 1635/eln. - 1916. és 1. VH M. kir. 79. ddr. 24. dob.
