Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 188-189. (Budapest, 2004)

KÖZLEMÉNYEK - COMMUNICATIONS - Kiss Gábor: Megfigyelőállomások és sebesültszállítmányt kísérő osztagok tevékenysége az első világháborúban

önkéntes jelentkezők közül az alkalmas egyéneket a honvédelmi miniszter nevezte ki." A felügyelő fegyverét csakis a következő két esetben használhatta: önvédelemből, vagy ha a ragályos vagy fertőző betegségek továbbterjedésének meggátlására irányuló egészségügyi rendszabályok megtartásának semmiféle más módon érvényt szerezni nem tudott. Mindezen esetekben rendszerint csak a szálfegyverhez nyúlhat. A lőfegyver alkalmazása lehetőség szerint kerülendő volt. A szabályellenes fegyverhasználat súlyos büntetőjogi következményekkel járt. A fegyvert csak végső esetben megelőző figyelmeztetés után szabadott használni. Ellenséggel való találkozás alkalmával a felügyelök fegyvert a genfi egyezmények alapján nem használhattak.

58 A megfigyelőállomásokon lévő osztagok a megfigyelőállomások katonai parancsnokának, a mozgó szolgálatot teljesítők az illető katonai pályaudvar - parancsnokságoknak voltak alárendelve. Ahol pályaudvar-parancsnokság nem volt, ott az osztagok önállóan tevékenykedtek. A sebesültszállítmányi felügyelők felett a fegyelmi fenyítő jogot azon megfigyelő állomás katonai parancsnoka gyakorolta, amelyhez az illető osztag betegleadás szempontjából tartozott. Az önállóan tevékenykedő osztagok pedig a területileg illetékes honvéd kerületi parancsnokság alá tartoztak. Az ország határain kívül elhelyezett osztagok (pl.Kolomea, Stryj) a legközelebbi honvéd kerületi parancsnokság felügyelete alatt álltak. Az osztagok szervezetét érintő kérdésekben - megszüntetés, illetve létrehozás - minden esetben a honvédelmi miniszter döntött. Az alkalmazás mindig az illető hadsereg hadtáp parancsnoksága javaslatának alapján történt. Az osztagok tevékenysége és szervezeti keretei nagymértékben függtek a hadieseményektől, ezért az osztagok székhelyei többször változtak.

59 Szolgálati utasítás A sebesültszállítmányokat kísérő katona hivatása a beteg katonák szállítása körül a kísérői, felügyelői és gondozói szolgálat ellátása volt. A beosztott népfelkelő altisztek és népfelkelők elöljárói a felügyelők. Parancsadásnál követelmény volt, hogy a parancs világos, amellett rövid és határozott legyen. Félreértések elkerülése végett a fontosabb parancsokat írásban kellett kiadni. A kísérő osztag legidősebb felügyelője volt a kísérő osztag parancsnoka. Egy kísérő osztag 1 felügyelőből 1 altisztből 4-5 népfelkelő őrből állt. A kísérő osztagok lehetőleg a vasúti állomás közelében állomásoztak, ahonnét a pályaudvar-parancsnoksággal az összeköttetés állandóan fenntartható volt. A kísérő különítményt vezető felügyelőnek a vasútállomáson legalább 30 perccel a kijelölt szállítmány beérkezése előtt meg kellett jelenni. A szállítmány beérkezésekor azonnal átvette a parancsnokságot és tájékozódott a betegek számáról, az esetleges ragályos betegségek fajtájairól. A ragályos és fertőző betegeket mindig elkülönítve külön vasúti kocsiban helyezték el. Az osztag tagjait úgy osztotta be, hogy a felügyelet lehetőleg mindenütt meglegyen. Gyanús betegeket vagy ellenséges sebesülteket szállító kocsik természetesen nagyobb és fokozottabb figyelemben részesültek. A kísérő személyzet a pályaudvaron Bár e felügyelői beosztásokra voltak jelentkezők, de az elegendő számban rendelkezésre álló arcvonalbeli szolgálatra alkalmatlan tartalékos vagy népfelkelő tisztek száma miatt a gyakorlatban a jelentkezőkre nem volt szükség. HL 1. VH. Lásd Lexikon 203. HLl. VH.