Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 188-189. (Budapest, 2004)
KÖZLEMÉNYEK - COMMUNICATIONS - Kiss Gábor: Megfigyelőállomások és sebesültszállítmányt kísérő osztagok tevékenysége az első világháborúban
erkölcsi kihágásról érkezett panasz, amelyek általában az ápolónők viselkedését érintették. E panaszokat kivizsgálva, a ledérnek bizonyult ápolónőket azonnal elbocsátották. Sebesültszállítmányokat kísérő osztagok (különítmények) A sebesült és beteg katonák visszaszállításánál egyrészt a rend fenntartására, másrészt ezeknek a katonáknak ellátására és gondozására hozták létre 1914 októberében 54 a sebesültszállítmányokat kísérő különítményeket. A különítmények működése területileg két övezetre terjedt ki. Az egyik öv az ország határán fekvő vasúti állomásoknál kezdődik és terjed az országhatártól hátrább fekvő megfigyelöállomásokig, ahol leadják őket. Ezen övezeten belül a különítmény mozgó szolgálatot teljesített a kísérés alatt. A második öv a megfigyelőállomások vonalában kezdődött. Ezen övön belül a különítmény kétféle szolgálatot teljesített. Egyrészt a megfigyelőállomásokon, valamint a vonatokon a szállítás alatt. Szervezet és feladat A különítmények 1 sebesültszállítmányi felügyelő vezetése alatt 1 népfelkelő altisztből és 4, 5 népfelkelő őrből álltak. Az egy állomáson lévő kísérő különítmények a szervezési rendelet szerint osztagokból álltak. 55 Az osztagok kétfélék lehettek, kísérő osztagok a határállomásokon és helyi osztagok a megfigyelöállomásokon. 56 Az első esetben az osztagok állomáshelyei a határszél közelében fekvő vasúti állomásokon voltak. Megnevezésük az állomáshely megjelölésével történt. Létszámuk meghatározásánál az illető vasútvonalon naponként közlekedő sebesültszállító vonatok legnagyobb számát és a pihenőre szükséges időt vették alapul. A helyi osztagok pedig részben megfigyelőállomásokon teljesítettek helyi szolgálatot, részben onnan esetenként az ország belsejébe induló nagyobb sebesültszállítmányok számára megfelelő kíséretet állítottak ki. A felügyelői helyek betöltése önkéntes jelentkezés vagy behívás útján történt. Az altisztek és a legénység kizárólag népfelkelőkből volt feltölthető. Szállítmányi felügyelő lehetett a honvédelmi miniszter által szolgálatra kirendelt nyugállományú, szolgálaton kívüli vagy népfelkelő szolgálatot teljesítő alkalmas egyén. Olyan feddhetetlen jellemű, testileg és szellemileg egészséges magyar állampolgár, aki e szolgálatra önként jelentkezett és „összegyéniségénél fogva" e fontos feladatra rátermettnek látszott. A felügyelők működésük tartamára egyéb katonai vagy népfelkelési szolgálattól mentesültek. A felügyelő kötelessége volt a szolgálat megkezdése után a háború vagy a mozgósítás egész tartamára - illetve addig, amíg a megszokott békebeli egészségügyi viszonyok helyre nem állnak - szolgálni. Az önkéntes felügyelő köteles volt szolgálatban az előírt jelvényt, a nemzetiszínű karszalagot, valamint vörös keresztes karszalagot viselni. Az HL HM 16637/eIn. 1.- 1914. sz. A gyakorlatban azonban ezt a felosztást ritkán alkalmazták. Rendszerint a vezetés egységes volt és egyszerűen csak az osztag megnevezést használták. A továbbiakban ezért én is csak az osztag megnevezést használom. A helyi osztagok a későbbiek folyamán külön rendelet nélkül a megfigyelő állomások szervezetébe olvadtak, amelyet végül a HM 18017/eln. 1. - 1914. sz. rendeletével tett hivatalossá.
