Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 188-189. (Budapest, 2004)
TANULMÁNYOK - ARTICLES - Buzás György Miklós: A helicobacter pylori felfedezésének története
formáló tekintélyüknél fogva hátráltatták a peptikus fekély kórokozójának felismerését. A 80-as években a járványos akut gastritis leírása adott új irányt a kutatásoknak. 1978ban az Amerikai Gasztroenterológiai Társaság Las Vegas-i konferenciáján Edward J. Ramsay beszámolt egy járványos, csökkent HCl szekrécióval járó akut gastritisről és a kórkép bakteriális eredetét feltételezte (51). 37 önkéntes, fekélyes- és Zollinger-Ellison szindrómában szenvedő betegeknél végzett gyomorszondás vizsgálatok alkalmával spontán achlorhydriás időszakokat észleltek. Hasonló, de izolált esetekről 1958-ban és 1969-ben is beszámoltak (62, 72), sőt a kórképet már Wüliam Osler (1849-1919) is leírta klasszikus tankönyvében (45). Érdekes módon azonban az esetektől nyert szövettani anyagban az akut gastritis képe mellett baktériumokat nem találtak. Egy évtizeddel később azonosították az 1976-ban vizsgált betegeket és kimutatták azok 82%-os Hp fertőzöttségét (23). Utóbb feltételezték, hogy a járványt annak idején a gyomorszondák és endoszkópos járulékok elégtelen fertőtlenítése idézte elő. Robin J. Warren az ausztráliai Royal Perth kórház patológusa volt. Ismerte az előző évtizedek bakteriológiai kutatásait és 1979-től kezdve figyelte a baktériumok jelenlétét a biopsziás mintákban, klinikus kollégái azonban nem tulajdonítottak jelentőséget ennek. Kritikusan szemlélve az előző eredményeket feltételezte, hogy az előző évtizedekben szokásos módon túlnyomóan rezekált/post mortem gyomorból nyert mintákban az autolízis miatt mind a nyálkahártya, mind a baktériumok elpusztultak. Az áttörést az endoszkópos biopszia megjelenése okozhatta, amikor a szövetmintát azonnal formaiinba helyezik. Nehézséget jelentett, hogy a hagyományos eljárásokkal sejteket és baktériumokat is megfestették, ezért Warren az 1936-ban leírt Warthin-Starry-féle ezüstnitrát módszert alkalmazta, mellyel volt tapasztalata a Gram-negativ kórokozók kimutatásában. 1979 júniusában végezte az első vizsgálatokat, melynek során sikerült jó minőségű felvételeket készíteni, a későbbiekben pedig az általa vizsgált anyag kb. felében továbbra is baktériumokat lelt. Elektronmikroszkópos felvételeken is sikerült a kórokozókat kimutatni és az ábrák igen hasonlítottak egy görög-koreai munkacsoport 1979-es felvételeihez, ám a szerzők nem voltak hajlandók Warrennel közös dolgozatot írni. Az érdektelenség dacára dolgozatban foglalta össze addigi tapasztalatait, melyet 1981ben adott elő; ebben az időszakban jelentkezett intézetében a fiatal Barry J. Marshall, aki eleinte kétkedett, majd érdeklődést mutatott Warren eredményei iránt. Előbb 20, majd 100 betegtől vett biopsziás mintán keresték és találtak meg a spirális kórokozókat a szövettanilag látható gastritis kíséretében, a fekélyes betegek 100%-ban észlelve azokat! Spirális alakjuk miatt a régi-új mikrobát Campylobacter-nek nevezték el. Marshall kapcsolatot látott a Susumi Ito által az 1967-es Handbook of Physiology-bm leírt, hasonló spirális kórokozók és a Richard Whitehead (73) által leírt aktív gastritis között; lehangolva vette tudomásul, hogy a baktériumokat mások már évtizedekkel azelőtt azonosították, de nem tulajdonítottak azoknak kóroki szerepet. 1982-ben sikerült a baktérium tenyésztése is: az ötnapos húsvéti ünnepek előtt vett biopsziás minták leoltását elvégezve, a mintákat inkubátorba tették, a 48 órás ellenőrzés után nem észleltek kórokozó növekedést, de az egyik technikus egy mintát az inkubátorban felejtett, ebben öt nap múlva észrevették a ma már típusosnak tartott kis, kerek átlátszó Hp telepeket. Ez kísértetiesen hasonlít a penicillin felfedezéséhez! Az adatok feldolgozása összefüggést mutatott ki a baktériumok jelenléte és a krónikus aktív gastritis fokozata között, melyet az előző szerzők negligáltak! Miután meggyőződtek, hogy egy új
