Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 188-189. (Budapest, 2004)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - Kapronczay Károly: A hazai vízszabályozások hatásai a magyar közegészségügyi állapotra

pedig három éven át vizsgálta. A kútvizek 4 évi vizsgálata folyamán az esőzések és áradások okozta ingadozása mellett többek között a víz szennyeződésének állandó fokozódását észlelte. Sokoldalú munkásságot fejtett ki a talajszennyeződések és a talaj öntisztulási folyamatának feltárása területén. Kimutatta, hogy az árnyékszékek a talaj és a kútvizek legdöntőbb szennyező forrásai. A szennyeződési folyamatot lényegesen befolyásolják magának a talajnak a tulajdonságai. Fodor bebizonyította, hogy a talaj nem oxidálja egészében a belekerült szennyanyagokat, hanem azok egy részét változatlan formában elnyeli. Ugyanakkor azt is bebizonyította, hogy a lefelé haladó csapadékvíz valamint az emelkedő talajvíz a mélyebb rétegekbe mossa a szennyeződést, ami szétáramolva a kútvizekben jelentkezik. Fodor nagy figyelmet szentelt a talajvíz ingadozásaira, észlelései elsősorban járványügyi jelentőségűek. Megállapította, hogy a Duna ingadozásától függ a talajvíz ingadozása, ennek megfelelően a Duna-parti kutakban ez az ingadozás a legnagyobb. Ezt a vizsgálatot lefolytatta Szolnokon, Szegeden, Kolozsváron is. A talajvíz a Duna felől és a város keleti pereme felől a mai Nagykörút vonalán elhelyezkedett - azóta betemetett - Duna-ág felé áramlott, ahonnan főleg a város déli részén jutott ismét a Dunába. A Duna alacsony vízállása esetén a parti kutak szennyeződése fokozódott a város belsejéből áramló talajvíz miatt, magasabb folyóvízállásnál pedig a Duna-ágban talajvíz-pangást okozott. A Duna vízállásának ingadozását egybevetve a különböző távolságokban lévő kutak vízszintjének változásaival, Fodor a talajvíz áramlási sebességére is tudott következtetni. Ugyanakkor tudatában volt annak, hogy a szennyeződés alakulásában a fizikai tényezőkön kívül a kémiai folyamatoknak is nagy jelentősége van. így jutott arra a következtetésre, hogy a talajlég széndioxidtartalma a szennyeső anyagok bomlási terméke. Ezt modellkísérletekkel támasztotta alá. E vizsgálatokat bakteriológiai kutatásokkal is összefüggésbe hozta, s általános biológiai jelentőségű az eredménye, hogy a mélyebb talajrétegekben a baktériumok száma jóval kisebb, mint a felszín rétegeiben. Ez viszont fontos szerepet játszott Fodor járványtani felfogásának kialakulásában. Fodor közegészségtani vizsgálatainak legfőbb értéke a vizsgálati eredmények egybevetése a járványügyi viszonyokkal. A halálozási és higiéniai adatok összevetéséből bizonyítani tudta, hogy a környezeti viszonyok és a betegségek között szoros összefüggés van. Ezt a hastífusszal kapcsolatos vizsgálataival is bizonyítani tudta, ami a talaj és a víz higiénikus állapotának járványügyi egybevetését indokolta. Megállapította, hogy a hastífusz esetében a talajvíz magassága, a talaj szennyezettsége és a hastífuszos járvány alakulása között szoros összefüggés van. A talaj szennyeződésének jelentőségét és a talajvíz kilúgozó szerepét elismerve, Fodornak elkerülhetetlenül el kellett jutnia az ivóvíz szerepének felismeréséhez az enterális fertőzések terjedési mechanizmusában. Fodor már az árnyékszékrendszerekről írott könyvében megjegyezte, hogy a szennyezett talaj megrontja a kutak vizét és aggályosnak tartja a szennyvíznek a Dunába való eresztését, mivel ez „a vizet nagy fokban beszennyezheti, sőt talán némely betegség támadására, terjedésére eszközül szolgálhat, ami főleg akkor történhet meg, ha az ürülék már rothadt állapotban jut bele. Ivóvízvizsgálatai alapján megállapította, hogy „azokban az egyébként szomszédos fekvésű házakban mutatkozott ez a betegség járványosán, amelyeknek vizök szennyesebb, nevezetesen pedig ammóniákban, s szervi anyagokban gazdagabb volt." A szenny mint indikátor jelenik meg, Fodor volt az első olyan bakteriológus, aki a víz bakteriológiai vizsgálatának nagy jelentőséget tulajdonított. Nemcsak a kórokozó baktériumok kimutatására gondolt, szerinte általában a baktériumok nagy száma a vízben az ártalmas szennyeződés