Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 188-189. (Budapest, 2004)

ADATTÁR - DOCUMENTS - Kicsi Sándor András: Vérzéscsillapító gombák a magyar népi gyógyászatban

árulták ezeket (Veress, 1982. 16-17), s az újabb néprajzi gyűjtések közül valószínűleg ide kapcsolódik Oláh Andor békési, pálinkába áztatva köhögés ellen javallott ah arikosz-gomba adata is (1987. 130). A taplók egyébként az erdélyi román népi gyógyászatban is jelentősek (Drägulescu, 1992. 133, 135, 1995. 161, 163). A népi gyógyászatból ismeretesek még a pöfetegek (Langermannia gigantea, Bovista spp., Lycoperdon spp.) szintén vérzéscsillapító, sebgyógyító hatása (Gregor, 1973. 27, Krébecz, 1988. 175, Veress, 1982. 90); Mezőkövesden, Palócföldön és Békésben pöfeteg, pöfeteg gomba néven (Pető, 1987. 179, Petercsák, 1989. 317, Oláh, 1987. 132, Bondár, 1982. 55), Kecskemét vidékén pöfeteg, Veszprém környékén poszgomba néven (Hollós, 1899. 145-6), Felsőőrön lúdposz néven (Szendrey - Szendrey, "gomba" szócikk, é. n.), Kőszeg-Hegyalján vinasszonposz néven (Bárdosi, 1964), Kalotaszegen és Mátészalkán lófing néven (Péntek - Szabó 1985. 307-8, Vasas, 1985. 107, 154, 161, 163, 187, Farkas, 1988. 188), Répáshután magyarul pöfeteg gomba, püfeteg gomba, labda, szlovákul prachno néven (Kóczián, 1984. 254), Arapatakon magyarul lóposzogó, románul - a magyarból tükörszó - be"sina calului néven (Péntek - Szabó, 1976. 210), Csíkban poszogó (Tusnádfalu), puhatag (Csíkszentsimon) és lóposzogó (több csíki községben) néven (Miklóssy, 1980. 61), Sepsikőröspatakon lóposz, lóposzogó néven (Zsigmond, 1994. 50), Magyarszováton (Mezőség), Várfalván (Aranyosszék) és Magyarvalkón (Kalotaszeg) lófing, lófinggomba néven (Zsigmond, 1994. 46). Zsigmond Győző újabb gyűjtései (1995) szerint szórványosan szerte Erdélyben és Moldvában használatosak a pöfetegek, így Csíkban és Gyimesben puhatag (Csíkszentmárton, Alcsík; Csíkborzsova, Felcsík; Gyimesközéplok), a Homoród mentén lópoc, poc (Homoródszentpál) és tinótorty (Homoródalmás), Borszéken finggomba, Gorzafalván lóposzogó néven. A moldvai Csíkban a lóposzogó néven ismert óriáspöfeteget (a gyűjtő közlése szerint Calvatia maxima) használják sebgyógyításra (Benedek 1997: 153). Rab János Gyergyóból a Lycoperdon fajokat említi vérzéscsillapítóként (és táplálékként): "Lúdorda, amíg húsa tömör és fejér, lófing, spórával telten" (2001. 214). Külön érdekesség, hogy a közönséges sebesülésként és terápiaként is számontartott piócacsípés ellenszerének is kifejezeten a pöfeteget említi Istvánjfi Gyula: "Régóta vérzéscsillapítónak használták s különösen piócázás után alkalmazták" (1899. 302). Az idézett különböző közlések némelyike megjelöli, hogy az említett pöfetegfajok melyikét és miként használják sebkezelésre (például óriás pöfeteget felvagdosva, megszárítva, másokat pálinkával stb.). A pöfetegek egyébként az erdélyi román népi gyógyászatban is javallottak vágott és égési sebekre, szemölcsökre (Drägulescu, 1992. 132, 134, 1995: 162). Magyar szempontból különösen érdekes, hogy osztják nyelvrokonaink is használják a bükkfataplót és a pöfetegeket vérzéscsillapításra (Saar, 1991). Érdemes még megemlékezni egy kissé rejtélyes, bajosan azonosítható vérzéscsillapító gombáról. Penavin Olga gyűjtése szerint a szlavóniai Kórógyon mindenféle állati sebre a peszegomba számított gyógyszernek, s ő ezt a gombát a vargányával (Boletus spp.) azonosította (1983. 138, 148). Igaz ugyan, hogy jóval távolabb, az egykori Nógrád, Heves, Pest és Gömör vármegyék területén szórványosan a pesze(gomba) a vargányákat jelöli (szépe, cepe, pece alak-