Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 188-189. (Budapest, 2004)

ADATTÁR - DOCUMENTS - Kicsi Sándor András: Vérzéscsillapító gombák a magyar népi gyógyászatban

változatokkal), de ez a pesze valószínűleg a szépe 'szőke; vörös' hangátvetéses (metatézises) változata. Ezen azonosítás ellen szólhat, hogy a szlavóniai nyelvjárásban a vargányák megnevezése a szerbhorvát jövevényszó vargánya (Penavin, 1978. 232), s még az is, hogy a a pesze Szlavóniában rokonsági elnevezésekben fordul elő: a messze alakváltozata olyan összetételekben, mint peszeanyuka, peszemama 'anyai nagyanya; az a nagymama, aki nem a házban lakik', peszeapuka, peszebácsika 'anyai nagyapa; az a nagyapa, aki nem a házban lakik' (Penavin, 1975. 364). A fentebb említett, a népi gyógyászatban előszeretettel használt gombák (júdásfülegomba, taplók, pöfetegek) érdekessége, hogy - akárcsak a szarvasgombák és a korallgombák - nem tartoznak a tipikus gombák közé. (Szerte Európában a legtipikusabb gomba a légyölő galóca, a legtipikusabb ehető gomba a csiperke.) Érdekesség még, hogy a pöfetegek - akárcsak az őzlábgombák - fogyasztásának a kimondottan mikofil szláv kultúrákban is elvétve van hagyománya, s fogyasztásuk a magyarságnál is csak az utóbbi évszázadban (sőt talán csak az utóbbi évtizedekben) terjedhetett el. Ugyanakkor hallatlanul nehéz állást foglalni az említett gombák népi gyógyászatbeli felhasználásának eredetét illetően. Mint említettem, valószínű, hogy a szemfájás elleni júdásfülegomba használata nyugati, "felülről leszivárgott" hatásnak tulajdonítható. A vérzéscsillapító tapló és különösen a pöfetegek szerte a magyarságnál, Burgenlandtól Háromszékig és Moldváig elterjedt felhasználása azonban a magyar népi kultúra ősibb - talán még honfoglalás előtti - rétegeibe tartozhat. Erre utal az is, hogy a tapló szó minden bizonnyal a honfoglaláskor előtt is megvolt nyelvünkben, s a taplók maguk tűzgyújtó eszközként ősidőktől fogva használatosak voltak. Különböző taplófajok egyébként világszerte használatosak vérzéscsillapításra (Thoen, 1982). A pöfeteg elnevezés - több alakváltozattal - nyilvánvalóan hangfestő eredetű, s a pöfeteg elnevezéseiül szolgáló -posz-fing és -torty tagú összetételek pedig tükörszóként - eltérően legtöbb összetett gombanevünktöl - általában nem vezethetők vissza szláv előzményekre (Gregor, 1973. 24-28). A taplófajokhoz hasonlóan a pöfetegek is világszerte ismertek mint vérzéscsillapítók, például a sziú indiánoknál az újszülött köldökzsinórjának elvágásakor a pöfeteg porát fertőtlenítésre használják (Tahca Ushte - Erdeos, 1977. 187). SÁNDOR ANDRÁS KICSI, M.A. Ethnologist, Linguist H-1071 Budapest, Peterdy u. 34. HUNGARY