Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 188-189. (Budapest, 2004)

ADATTÁR - DOCUMENTS - Domonkos Ottó: A falusi szülőszék, vajudószék

Az év szeptemberében, főnököm korábbi terepbejárásait és néprajzi feljegyzéseit megismerve, jutottam el Mihályiba. Itt abban az időben az „aktatáskás ember", aminek én is kinéztem, nem szívesen látott vendég volt. Szerencsémre Csatkai Endre a falu igazgatótanítójához, jó barátjához ajánlott be szállásra. Ezt a falubeliek is megtudták, így legalább szóba álltak velem. Kiszállásom egy-két faragott botot, sulykolót és egy karosszéket is eredményezett. Ezeket beszállítva a Soproni Múzeumba került sor azok bemutatására a kollégák, alkalmazottak körében.

2 Hivatalsegédünk, az akkor 60 körül járó Kotzmanek János a széket azonnal ,,szülőszék"-nek nevezte. Meg is toldotta azzal, hogy „régen a mennyezetes ágy két oszlopára kötelet kötöttek, hogy kapaszkodni tudjon a szülő nő". Igazából engem elsősorban a kézműves műhelyek munkája és története érdekelt, így hát elmaradt a kiegészítő gyűjtés, nem is szólva a falusi hangulat kedvezőtlen állapotáról. Azonban a sírkő és a szék emléke, képe egy életen át kísértett, motoszkált az agyamban. A Győr-Moson-Sopron megye népművészete c. monográfia képanyagában feltűnt 2000-ben egy karosszék Magyarkimléről, szinte azonos az általam gyűjtöttél.

3 De a Stornógyűjteményben is áll egy hasonló, faragott karfával és 1828-as évszámmal'

4 Ezek után a Néprajzi Lexikon „karosszék", majd a „szülőszék" címszava, hivatkozásai vezettek közelebb a kérdéshez. A Néprajzi Lexikonban a karosszék kialakulását röviden összefoglaló címszó szerint: „A deszkatámlás - (karosszék) a 17. századra dél-német közvetítéssel jutott el Magyarországra, de leginkább csak az Alföldön honosodott meg, ahol már a 18. században bekerült a gazdag parasztházakba (gondolkozószék). A (karosszék) a magyar parasztházban általában méltóságjelző, a családfőnek, illetve a megtisztelni kívánt férfi vendégnek fenntartva, kivéve a nyílván korán meghonosodott félkörös (karosszék) egyes dunántúli változatait, melyek készülhettek eleve asszonyi munkavégzéshez alakítva (fonószék), vagy szolgálhattak szülőszékül is. "

5 Csille íj Klára, a magyar bútoranyag legkiválóbb ismerője, a Néprajzi Lexikon 5. kötetében a következőket írta: „szülőszék: szülés céljára igénybe vett ülőbútor. Az ülve szülés a 19. század végén a legelterjedtebb szülésmód volt a magyaroknál: a 18. század második felében is többnyire ülve vagy állva szültek Magyarországon. Speciális (szülőszék) azonban Magyarországról nem ismert, noha Seiner Ehe Wirthin in diese Welt gebühren und Wohl erzogen Worden auch sich nachgehends bey erreichter Rechtbarkeit in den Stand der h. Ehe begeben, und zwar anno 1650 mit dem Ehrbaren Simon Pfannel gewesten inwohner allhier, mit welchem sie 2 Söhne und 3 Töchter erzeuget. Nach dessen Seel. Absterben ist sie im Wittwen Stand verharret biss sie sich Anno 1665 mit dem Edlen und Vörsten Herrn Ruprecht Supanitsch Vcrehliget als auch dieser in Gott verschieden endlich Anno 1672. mit dem Ehrsamen Hanns Hausern Bürgern Allhier sich in ein Ehelich Verlöbnüss eingelassen, und allerseits eine sittsame und friedsame Ehe besessen und im übrigen als eine Hebamme sowohl im Felde als auch allhier in dieser Stadt, und umliegenden Örtern sich Treufleissig Verhalten und Mittels Göttlichen beystands in diesem Ihrem Gott Wohlgefälligen beruff 5000 Kinder Empfangen biss sie Lebens satt im 91. Jahr Ihres Alters Anno 1699. zu Ihrem Heyland Fröhlich und selig verschieden, und wie sie soviel Menschen Kinder Durch Gottes sonder und Wunderbahre gnade und Beystand Zum Leben befördert, so hat sie gott her widrum mit ewigem Leben gesättiget, und Ihr der Seelen nach sei. Ewiges Heyl gezeigt. A talpzaton lévő felirat: Merck Wanderer wass der Weise spricht, Wie Fält der Baum so Wird er ligen, Wie du in Deinen Letzten Zügen, Beglaubt so wirstu auch Gericht. 2 Karosszék, Liszt Ferenc Múzeum, Sopron. N.lt.:61.69.1 3 Győr-Moson-Sopron megye népművészete, Győr, 2002, 6.25 kép 4 Karosszék, 1828. Ágfalva, Stomó gyűjtemény, Sopron 84.456.1 5 Magyar Néprajzi Lexikon. Bp., 1982. 5.köt. 83. Búsuló szék ábra.