Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 188-189. (Budapest, 2004)

ADATTÁR - DOCUMENTS - Domonkos Ottó: A falusi szülőszék, vajudószék

a 18. század végi — 19. század eleji bábakönyvek szorgalmazták használatát. A magyar népi gyakorlatban általános volt, hogy a szülőasszony két combjával egy-egy félkörös vagy négyszegletes ülésü - gyalogszékre vagy - zsámolyra támaszkodott, néha egy vagy két szék, vagy karosszék szélére, esetleg felfordított székre ült. Igénybevétel révén nyerte az Ormányságban a félkörös lapú gyalogszék a fijazószék nevet. A 19. század végétől a modern szülészeti felfogásnak megfelelően a tanult bábák országosan bevezették az ágyban való szülést, mi által megszűnt a - (szülőszék) alkalmazása."

6 Az általa megadott irodalomból kiválóan megismerhettem Magyary-Kossá Gyula: Magyar orvosi emlékek című munkájának e témához kapcsolódó részét, illetve a III. kötet adattárát. Lelkiismeretesen végig kérdezte a kor vezető néprajzkutatóit, akik a szülőszék használatáról hallottak, de egyetlen hiteles példány fotójával vagy rajzával sem tudták segíteni összefoglaló munkáját. Erről így emlékezett meg: „A Budapesti Néprajzi Múzeum gyűjteményében is eredménytelenül kerestem a szülőszéket, de azért nem egészen hiába jártam ott, mert a múzeum igazgatója, Bátky Zsigmond úr, Pável Ágoston szombathelyi tanár úr múzeumi gyűjtésére hívta fel a figyelmemet, ki a Rába menti vend falvakban talált szülőszéket. Sajnos Pável úrtól sem tudtam közelebbi adatokat szerezni a szülőszékek ottani használatáról. "

7 Az újabban megjelent népi gyógyászattal foglalkozó irodalomban Deáky Zita sem jutott közelebb a kérdés megoldásához, bár kiváló összefoglalását adta A bába a magyarországi népi társadalomban" (18. század vége - 20. század közepe) című munkájában.

8 Végül az utolsó ösztönzést a Néprajzi Múzeum bútorgyűjteményének székekről készült katalógusa Székképek címmel, 1999-ben megjelent kötete jelentette. Talán hihetetlen, de a könyvet éppen ott nyitottam ki, ahol a 196. ábra a karosszék, szülőszék, vajúdó szék címszavával mutatta be a tárgyat. A gyűjtő neve, a néprajztudományban kiemelkedő tekintélyű és legmegbízhatóbb terepmunkás, Fél Edit. 1943-ban a Komárom megyei Szap községben gyűjtötte a tárgyat.

9 A tárgy leírókartonját csak 1980-ban készítette Páldy Krisztina a leltárkönyv alapján, amely a „

szülőszék, vajúdó szék

" megnevezést tartalmazza a 139.290 leltári szám alatt. A gyűjtést Fél Edit végezte 1943-ban a Komárom megyei Szap községben. - A Néprajzi Múzeum Adattárához fordultam abban a reményben, hogy Fél Edit hagyatéka oda került és talán további adatok nyomára bukkanhatok. A válaszból kiderült, hogy a hagyaték a MTA Kézirattárában található, de a múzeum leltárkönyve és törzskönyve valóban Fél Edit bejegyzését tartalmazza a 139.290 szám alatt. A Törzskönyv 1943. november 10., 3853. sorszámot tartalmazó oldalán Fél Edit kézírásával került bejegyzésre a „szülőszék" egyéb tárgyak között. A hitelesítést szerencsére a kor szokása szerinti ügyrend segíti, mivel a lista végén a következő adatok állnak: „Leltári szám: 139.286 - 139.300; Törzskönyvezte: Fél Edit, leltározásra átvette: Fél Edit."

10 6 Magyar Néprajzi Lexikon. Bp., 1982. 5. k. 127. 7 Magyary-Kossa Gy: Magyar orvosi emlékek. Bp., 1931. 3. köt. 290-294, 375; 4.köt. 199. (573, 1784 szülőszékek). 8 Deáky Z.: A bába a magyarországi népi társadalomban. Bp., 1996. 9 Fejér G. - Roboz L.: Székképek. Bp., 1999. 33, 196. kép. 10 Forrai Ibolya levele, 2003. nov. 26. Ikt.sz. 1588-01/2003.