Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 188-189. (Budapest, 2004)

ADATTÁR - DOCUMENTS - Szállási Árpád: Adatok Duka Tivadar életéhez és munkásságához

Londonba érkzett 's a Cranbonre Hotelbe szált, a hol több hasonsorsú kortársa várt reája. Terve az volt, hogy America valamelyik egyetemén kezdje meg az orvosi cursust. Etekintetben csalódás érte, s Londonban maradt. Most már egész erejével az angol nyelv tanulására vetette magát 's e végett barátai tanácsára belépett a Birbeck Institution Chancery Lane nevendékei közzé, itt Elocutiont különösen Mr. Smart tanár alatt gyakorolta, 's később mint a német nyelvnek köztanára, több hónapig működött az Institutionban, 's az angol nyelvet annyira elsajátította, hogy Decemberben (1850) a St. Georges Hospitalban jelentkezett, a hol orvosi tanfolyamra felvették s itt rendkívüli szívességgel 's baráti vonzalommal találkozott. Klapka tábornok volt akkor a londoni emigrációnak feje, mint ilyen köszönő levelet küldött Duka tanáraihoz szíves pártfogásukért. Szorgalmasan nekilátott tanulmányaihoz, míglen magát francia és német nyelvtanítással 's mint segéd Georgii tanár, orvosi svéd gymnasiumában szerzett díjjal, magát fentartotta, tanulmányaiban pedig haladt előre, hogy 1853 év végével már lebírta tenni a szigorlatokat Londonban és a St. Andrews skót egyetemen 's egyszerre kész ember volt, hogy mindennapi kenyerét az orvosi pályán megkeresse. A jó szívű Mayer György az angol urak által alkotott magyar emigránsokat segélyző társulat pénztárosa, 's kit minden emigráns Londonban mint meleg barátit hálásan ismert, előlegezte Dukának a diplomájáért járó díjakat, melyeket Duka néhány hónap alatt pontosan megtérített. Mayer évek múlva visszatért szülővárosába Leibitzba a Szepességbe, a hol rokoni ápolást talált életének végső napjaiban 's az ottani sírkert hantjai alatt alussza végső nyugalmát a nemes ember barát ' a hív honfitárs. A szerencse kedvezett az ifjú orvosnak. Tanárinak egyike, fia vált a nagynevű Sir George Pollock angol tábornoknak (később fieldmarsall), ki 1842-ben a győzelmes hadseregét a veszélyes khyberi szoroson át Afghanistából Indiába vezette. Pollock tanár, most már tudorrá avatott magyar tanítványát dicsérettel említette atyja előtt, aminek folytán a Tábornok házához hivatott és tábori orvosnak kineveztette a bengáli hadsereghez Keletindiába, hadnagyi ranggal, mielőtt ez megtörtént volna angol alattvalóra naturalizáltatott Lord Aberdeen kormány által, hisz akkor nem volt Magyarország! Duka nem habozott soká, 's az éghajlati viszonyoknál fogva veszélyes tropicai szolgálatra magát elhatározta 1853 évi December 10-én búcsút vett Angliától 'a jegyesétől 's útjára kelt kelet felé. Néhány hetet honfitársai körében Parisban töltött gróf Schmidegg Kálmán baráti házának volt vendége, idejét arra fordította, hogy kórházakat látogatta. Parisból 1854 január 3-án korán reggel diligenceon váltott jegyet Marseilles felé, akkor vasút még nem volt készen az egész vonalon, a vonattal csak Dijonban találkoztak 's elindulástól számítva harmadnapra Marseille-be a kikötőbe érkeztek. Duka a „Vectis" nevű gőzösre szállt mely őt Máltába hozta, a hol a Southhamptonból megérkzett „Ripon" nevű gőzös várakozott a Franciaországon megjött utasokra, hogy őket Alexandriáig Egyyptomba szállítsa. Innen a mahmudi csatornán Bulakig 's aztán öszvérek által vont kétkrekű szekerén Cairoig és Suezig utazott, a hol a „Bentiek" nevű keletindiai hajóra szált, a veres tengeren Aden kikötőbe 's aztán tizenegy nap alatt Ceylonba érkezett, innen Madrast érintette 's Február 14-én Calcuttában partra szált. Sir George Pollock ajánló levelei folytán szives fogadtatásban részesült mindenütt, eleinte az ottani közkórházakban alkalmaztatott, de csakhamar a Burma irányában fekvő Tipera tartományba küldetett, 's Comilla nevű fővárosában 1854 Márciusától 1855 novemberig tett szolgálatot. Itt, magányadakozások útján kórházat épített a benszülöttek számára, eredményes fáradozásáért Benghalia