Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 188-189. (Budapest, 2004)

ADATTÁR - DOCUMENTS - Szállási Árpád: Adatok Duka Tivadar életéhez és munkásságához

kormánya köszönetet szavazott neki! 1855-i Decemberben a Ganges (úgy nevezi a folyót a nép) jobb partján fekvő Monghyr nevű állomásra tétetett át 's nőül vette a Calcuttába megérkezett jegyesét, az egykori herefordi püspöki helyettes dr. Charles Taylor legifjabb leányát Anna Jane-t kitül két fia és két lánya született. Leányaik elhunytak; az egyik elhalt útközben Anglia fele, a veres tengeren, 's az alexandriai temetőben nyugszik. Első fia Ferencz Tivadar 1857-ben Londonban született, a Wellington Col legeben tanult a hol Dr. Benson, mai (1894) canterbury érsek volt tanára; a jó viszony a tanitó és tanítvány között még ma is (1894) fennáll. Cambridge-ben végezte a jogot, a hol graduait; most Banister Londonban ügyvéd. Az ifjabbik Albert Teofil 1866-ban született, Cambridge-ben végezte az egyetemi folyamot, graduait. A St. Georges Kórház orvosi iskolája kötelékében állott, most gyakorló orvos Austráliában Queenslandban, ma nagyszerű városban működik. De térjünk vissza Duka életpályájára. 1857 Májusában, Keletindiában a kiütött a Szipoly lázadás; ő akkor a Ganges partján Monghyr-ban állomásozott. Azon a hajókon öt (5) Szipoy és egy bennszülött lovas ezred volt lázadásban; de az ő állomása szerencsésen megmenekült; a folytonos gőzhajó közlekedés nagy előnyére volt a folyamparti Monghyrnak, 's ez távol tartotta a lázadókat. Neje megbetegedett a lázadás kitörése előtt, az okból rokonaihoz Londonba vette útját, a hol első fia született, kivel 1858-ban visszatért férjéhez. 1860-ban leányuk született Monghyrban, 1861 tavaszán, a két kisded egésségi tekintetből anyjukkal Angolországba utazott. Az út eredménye szerencsétlen volt, mert a leányka mint már említve volt, a veres tengeren elhalt 's Alexandriában eltemetettetett. 1863-ig tehát több mint kilenc éven át dacolt Duka szívós testalkata a Ganges-parti levegő, az emésztő hőség 's mindig megújuló tagályok veszélyeivel: de végre veszélyesen megbetegedett dysenteriában, 's csak a kitüntető szeretetnek és becsülésnek köszönhette, hogy neje távollétében gondos ápolásban részesült, aztán Singapurban időzött, September hónapban, 's a midőn itt sem állt helyre egészsége, szabadsággal Európába bocsátották. A gőzös indulása Calcuttából November 3-ára volt határozva, előkészületek megtevése végett Monghyrból több nappal előbb érkezett Calcuttába, a hol Dr. Goodene Eduard tiszttársa vendégszerető házánál talált gondos kezelést és ápolást. A hosszú tengeri út, a legkedvezőbb körülmények között is, a komolyan beteg utazóra mindig sok szenvedéssel van összekötve; November 26 Suezben 's reá Alexandriában megérkezett. Duka állapota nem javult, a francia hajóorvos, mert a „Menageries" gőzösön utazott, nem tanácsolta, hogy az utat tovább folytassa, Alexandriában tehát kellett maradnia a vendégfogadóban, nem a legkedvezőbb körülmények között. Itt is azonban jó barátjai akadtak Dr. Ogiloy Bey saját házában és családjánál ápolást ajánlott neki; innen számítandó a forduló pont, mely betegünk egésségének javulásában létrejött. December 14-én már elég jól volt, angol hajón elindult Máltába, hol neje és kis fia várták reá; szerető körökben, nem sokára teljesen fel is lábbadt. Máltából Szicíliába hajózott, Syracusában partra szálltak 's aztán Catania, Nápoly, Roma és Velencén keresztül beérnek április vége előtt Budapestre. Gőzhajón érkeztek. A tavasz 1864-ban későn fejlődött: a Semmering átkelő, ápril közepén még hóval volt fedve, úgy hogy Velencén csak April 3-k hetében hagyhatta el. Akkor még gróf Forgách Antal volt a főcancellár, a kinél, ámbár Duka már maturalizált angol 's hadseregi tiszt létére angol passzussal volt ellátva, személyesen jelentkezett, hogy megtudja, váljon van-e kifogása a kormánynak, hogy hazáját ismét meglátogassa; gróf Forgách biztosította, hogy nincs, az