Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 188-189. (Budapest, 2004)
KÖZLEMÉNYEK - COMMUNICATIONS - Szabó Katalin: A tudományos ismeretterjesztés lehetőségei a fővárosi lapok tárcarovatában, a 19. sz. második felében
Az ismeretterjesztő tárcák egy különleges fajtáját jeleníti meg Apáthy István Visszautasított udvarlók 2% című tárcája. Nagyban hasonlít azokhoz a rajzokhoz, leírásokhoz, karcolatokhoz, melyek a Fővárosi Lapok tárcarovatában jelentek meg Apáthy tollából. De míg ez utóbbiakban az irodalmi intenció kerekedik felül, a megnevezett tárcában a tudás, az élettanban szerzett tapasztalatok és tények átadásának különös formája valósul meg, amelyben az orvos Apáthy helyett a biológus Apáthy szólal meg. Ha valaki azt gondolná - a tárca címéből kiindulva -, hogy itt most szerelmi háromszögekről, kisasszonyok és úrfiak kalandjairól, szerelmi bánatról fog olvasni, téved. A cím mindenesetre frappáns, talán még olyanok figyelmét is felkelthette, akik semmi érdeklődést nem mutatnak a tudományok iránt. Persze már az olvasó megszólításakor kiderül, hogy „átlődözött szívek"-re, „száz darabra tépett szerelmi dalok"'-ra, „és más ilyes borzasztó dolgok"-ra nem lehet számítani. A szerző a „hölgyekkel rokon'' világba, a virágok birodalmába vezeti az olvasót, ebben a tárcájában egy klasszikus, virág és nő párhuzamot alkalmaz, melyre van példa más tárcájában. Nagyon is kifejező, mindenki számára ismert világ az asszociációt nyújtó alap. Ha egészen pontosan akarunk fogalmazni, akkor a tárca a virágos növények szaporodásával foglalkozik. Egy meglehetősen friss tudományos eredményt tár az olvasó elé a szerző: „Ujabb időben bebizonyult" - írja Apáthy - „hogy a virágos növények nagy része megtermékenyítését a rovaroknak köszönheti, amennyiben ezek egyik virág hímporát testükön a másikra átviszik. [...] Szükségük van, igen, udvarlókra, de nem bárminőkre. A röpülni nem tudók csak alkalmatlanok, a nélkül, hogy hasznot hajtanának; márpedig a költői virágoknál is főt e kint et a haszon." Nagyjából ez a néhány mondat képezi a mondandó középpontját, ezt a tételt fejti ki tárcájában plasztikusan Apáthy mégpedig úgy, hogy a különböző virágfajtákhoz kapcsolódó módozatokat veszi számba. Hogy ez mégsem torkollik unalomba, vagy nem válik egyszerű felsorolássá, az annak köszönhető, hogy Apáthy kis történetek formájában adja elő az egy-egy rovarhoz és egy-egy virághoz kapcsolható ismeretet. A tárca tehát miniatűr történetek láncolata, melyek a fentebb idézett központi gondolat köré csoportosulnak. Képletesen mondva a történetek szereplői rovarok és virágok, tárgya pedig a szerelem, mely időnként beteljesül, de a legtöbb bogár szempontjából csupán beteljesületlen vágy marad. A tárca lezárásaként a szerző visszavezeti olvasóját az emberek világába, hogy utoljára még párhuzamba állítsa a virágok és a nők „cselekedeteit". „Sok módja van még - írja Apáthy - a virágnak, hogy látogatót távol tartson, vagy hogy megunt udvarlónak szép szerével tudtára adja fölösleges voltát. Ha valaki mind el akarná sorolni, szándoka bizonyára vakmerő volna; de mégsem olyan, mint azé, a ki elhatározná, hogy emberi nyelven szólóvirágainknak ez irányban kifejtett művészetét a maga teljességében fogja tárgyalni. Az előbbiek eszközei akaratuktól nem, csak a célszerűségtől függnek, míg az utóbbiakéi csupán részben ilyenek; leginkább egyéni találékonyság művei. Már pedig ezt kitanulni nincs emberi élet elég hosszú." Két okból is frappáns a lezárás. Részben visszavezeti az olvasót az induláshoz, a tárca kezdetéhez, ahol hasonló szituációból nyitotta meg tárcáját az író; másrészt viszont humorossá is teszi a befejezést, utalva a „női praktikák" sokszínűségére. Ifj. Apáthy I.: Visszautasított udvarlók. Fővárosi Lapok 1881/171. 1000-1001.
