Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 188-189. (Budapest, 2004)
KÖZLEMÉNYEK - COMMUNICATIONS - Szabó Katalin: A tudományos ismeretterjesztés lehetőségei a fővárosi lapok tárcarovatában, a 19. sz. második felében
Az elemzett tárcában már 1867-ben reális lehetőségként jelenik meg az iskolai egészségtan-oktatás. Mint a szerző némi iróniával megjegyzi: az „iskolás gyermek táskájában igen szépen elférhetne a számoló tábla és a kathekizmus mellett egy rövidke »embertan« is, s mit a gyerek ebből tanúina, bizonyára nem hozna veszélyesebb erkölcsi benyomást létére, mint József úrfi és Putifár asszonyság története, pedig ezt a bibliából tanulja.'''' Szerzőnk felsorolja, hogy az élet milyen területein jelentene előrelépést, ha az anatómia bekerülhetne a divatos tudományok körébe. Hogy ez megtörténjék, szükség van arra, hogy a bonctan a közéletben meghonosodjék, és ennek a meghonosításnak egyik eszköze a sajtó. „Ez is egyik föladata a lapirodalomnak" - írja Almássi - „s a mely lap a tudományokat népszerűsíteni törekszik, annak szép jövőjének kell lenni, mert az emberiség haladásával mindinkább nélkülözhetetlenebbé válik a tudomány, és igy az érdem elismerése sem fog elmaradhatni.'''' Úgy tűnik - legalábbis szerzőink esetében - ritka, hogy a tárcarovatban tudományos munkákat, értekezéseket jelentettek volna meg, mégis ez mondható el Balogh Tihamér két munkájáról is. Az egyik A természet befolyása a népekre 26 című értekezés, melyet az alcím szerint Fiúméban mondott el a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XIV. ülésén. A Fővárosi Lapok hasábjain folytatásos tárcaként megjelent írás egyébként szó szerint megegyezik a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Munkálatai című kiadványban, 1870-ben közreadott írással. (A kiadvány az előző évi, azaz 1869-ben rendezett ülésen elhangzott értekezéseket tartalmazta.) Nyilván a tanulmányban' is, de korkövetelményként is megfogalmazott egzaktságra és objektivitásra való törekvés jegyében íródott az értekezés, hiszen, mint ahogyan a szerző megjegyzi, a „tudomány emancipálta magát a természetbölcsek ködös theoriái alól". A roncsoló toroklob 27 című munka szintén tudományos igénnyel íródott. Fogalmazásában, vonalvezetésében és stílusában is sokkal feszesebb, egzaktabb és lényegre törőbb, mint bármelyik tárca, hiszen egy tudományos dolgozatról van szó. Hozzá kell még tenni, hogy a tanulmány kizárólag a betegség leírását és lehetséges terápiájának ismertetését célozza, tartózkodik minden kitérőtől, a képi kifejezések túlzott használatától, szabatos fogalmazásra való törekvés jellemzi. A munka jelentősége egyebek mellett abban áll, hogy segítségével a szerző a köz figyelmét ráirányítja a gyerekek körében olyan sok áldozatot szedő betegség, a roncsoló toroklob tünetegyüttesére, korai felismerésének és gyógyításának lehetőségeire, valamint - ami talán az otthoni ápolásnál a legfontosabb - a továbbterjedés megakadályozásának módozataira. A 19. század egyik nagy felfedezése a mikroszkopikus világra megnyílt ablak, „górcsői vizsgálatok" által. Jellemzően még Balogh doktor is növénynek tartja a betegség kórokozóit, de már használja a baktérium elnevezést. (A kifejezés egyébként Hermann Hoffmann (1819-1891) botanikustól származik.) Az orvos szavai ebben a tanulmányban a szülőkhöz is szólnak, akik - ismerve a betegség jellemzőit, fertőző voltát és felismerésének lehetőségeit - közbenjárhatnak a nagy halálozási arány csökkentéséhez. 26 Balogh T.: A természet befolyása a népekre. Fővárosi Lapok 1869/217-218, 866-867, 870-871. 27 Balogh T.: A roncsoló toroklob. Fővárosi Lapok 1869/11. 410-411.
