Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 188-189. (Budapest, 2004)
KÖZLEMÉNYEK - COMMUNICATIONS - Szabó Katalin: A tudományos ismeretterjesztés lehetőségei a fővárosi lapok tárcarovatában, a 19. sz. második felében
A legnagyobb szalon „A modern tárca egy nagy szalon, melyben minden nap más kap szót... "~ A tárca modern műfaj. Tágabb értelemben a lapok irodalmi, vonal alatti részében megjelenő, éppen ezért terjedelmében kötött írást nevezik tárcának. Terjedelmében kötött, ám tematikájában igen széles skálán mozognak a lehetőségei. A jó tárca fontos követelménye az aktualitás és a könnyed, csevegő stílus is. Mint Lovrich Gizella írja, a tárca „tárgya: irodalmi, színi, zenei, képzőművészeti kritika, utazási kép, életrajzi részlet, rajz, heti esemény, sőt novella és regény is folytatásos alakban* A tárca tehát az írott alakban megjelenő társalgás szabad formája, melyen éppen ezért az író egyénisége mély nyomokat hagy, mondandójában és ítéleteiben szubjektív. A jól megírt tárca, rövidsége miatt, világos megfogalmazást, gyors bonyolítást és csavaros, csattanós befejezést igényel, és akkor sem lehet unalmas, ha filozófiai, vagy tudományos eszmefuttatás a tárgya. Talán nem öncél, ha itt külön is megemlítjük, hogy a 19. század elején, az újságírás és a tárcairodalom igazi hőskorában a műfaj egyik kiemelkedő és értő müvelője Kovács Pál (1818-1886) győri orvos volt. A magának tért és közönséget hódító tárca kezdetben könnyed, apróságokat, társasági eseményeket közöl, később azonban egyre komolyabb, irodalmi, művészeti, sőt tudományos tartalmakat hordoz. így mind a csevegő, mind pedig az irodalmi tárcának számos altípusa fejlődött ki, melyek az élet szinte minden területéről igyekeztek maguknak témát találni. Mindeközben a tárcáktól továbbra is megkövetelték a könnyed, frappáns fogalmazásmódot, és még a tudományos témák feldolgozóinak is kötelező volt a közérthetőség szabályainak megfelelni. A népszerű tudományos ismeretterjesztés, mint a hírlapok vonal alatti részében megjelenő, így a tárcákhoz sorolt írás, Lovrich Gizella szerint francia hatásra jelent meg a magyar nyelvterületen, meglehetősen korán, még a század első felében. Ezek elsősorban irodalmi és művészeti mozgalmakkal foglalkozó tárcák voltak, és részét képezték mind Frankenburg Adolf mind pedig Nagy Ignác és Kovács Pál munkásságának. Az ismeretterjesztő tárcák fejlődésének következő állomása Lovrich szerint a század második felére esik, és a 60-as években veszi kezdetét. Ez az az időszak, amikor az ismeretterjesztő tárca szórakoztató jellege háttérbe szorul, és az ismeretközlés válik benne uralkodóvá. Lovrich Beöthy Zsolt ismeretterjesztő tárcáival kapcsolatban írja a következőket: „A tárcát egyéni irányban akadémiai tárcáival fejleszti tovább. Itt nem pusztán ismeretterjesztés a célja, s mivel ezen a téren elődökre nem támaszkodik, a fejlődésben éppen ezek a tárcái játszanak fontos szerepet." 5 Az Akadémia üléseiről számolnak be ezek a tárcák, melyek azért az ismertetés mellett szórakoztatóak is, az objektív leírás mögül elő-elő villan az író tehetsége és egyénisége és ugyanez érvényes irodalmi-, esztétikai témákkal foglalkozó tárcáira is. Az ugyané témakörben Ábrányi tollából született tárcákról is hasonlóan gondolkodik a már idézett szerző, s Rákosi Jenő Munkácsiról írott tárcáival kapcsolatban sem vélekedik másként. Úgy látja, egyfajta „kimélyülés, megkomolyodás" következett be, melyet mind az írók, mind pedig a 3 Acsády I.: A tárca. In: Lovrich G.: A tárca a magyar irodalomban. Bp., 1937. 4. 4 Lovrich G.: A tárca a magyar irodalomban. Bp., 1937. 4. 5 Lovrich G.: Lm. 5.
