Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 186-187. (Budapest, 2004)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - BALÁZS Péter: Szülészeti szakmaiság és vallási dogmatika a 18. századi bábák működésében
világosan megtudhatja, hogy szükséghelyzetben a szabályos és érvényes keresztelés! hogyan hajthatja végre" (4. rész: A bábák hivatalos alkalmazásáról, 11. pont). Az igaz szándék, mint érvényességi kellék rövid említését követően, kimerítő ismertetés következik a vízről, de főként a helyesen elmondandó rituális szövegről és a közben végzett cselekvés összhangjáról. Megjegyzendő, hogy a feltételesen megkeresztelendő testrészek mellett, a köldökzsinórra semmilyen utalás nem található. Ezzel szemben a rendelet olyan dogmatikai problémára is részletes eligazítást ad, amelyet például a két fejjel született gyermek esetében kell a bábának megoldania. Megtudhatjuk, hogy ilyenkor az egyik fejet feltétel nélkül, a másikat feltételesen kell megkeresztelni. Ikrek esetében, ha két apró rész esik elő, mindkettőt feltételesen kell megkeresztelni, mivel a bába nem tudhatja, hogy ugyanazon gyermekhez, vagy külön-külön gyermekhez tartoznak. Végül az eskü szövegének 5. pontjában a rendelet még egyszer visszatér a tiszta vízre, és az elmondandó szöveg helyességének szemantikai, illetve mondattani feltételeire. Érthető a fenti részletes szabályozás után, amely a Magyar Királyság kivételével valamenynyi örökös tartományban, továbbá az egész birodalomban hatályos volt, hogy az 1770. évi Hauptsanitätsnormativ 11 ', amelyből a magyar Generale Normativum fordítása készült, tételesen már nem rendelkezett a szertartásról. A magyarországi normaszöveg szerint: ,}Cülönös gondja legyen a bábáknak az újszülöttek megkeresztelésére, amikor a keresztség élőben történő későbbi kiszolgáltatása kétségesnek tűnhet, ennélfogva szorgalmazzák annak az Anyaszentegyház előírásai szerinti felvételét, hívják emlékezetükbe hivataluk gyakorlásának azokat a normáit, amelyekről hivatalba vételük alkalmával, az ilyen vészhelyzetekben elvégzendő keresztelés alakisága tekintetében, rendesen tájékoztatást kaptak, amennyiben azonban a szabályok helyes betartását illetően még mindig kételyeik maradnának, kérjenek tanácsot a plébánosoktól és a lelkipásztoroktól, majd azt szorgalmatosan, és olyan körültekintéssel kövessék, amint azt az ügy fontossága, lelkiismeretük komolysága, és szolgálati kötelmük egyaránt megköveteli, aminek értelmében az újszülöttnek mind a lelki üdvösségéről, mind a testi megóvásáról gondot viselni kötelesek". (I. rész, IV. fejezet, 5.§). Az 178l-es türelmi rendelet után a protestánsok 1785-től önálló anyakönyvezési jogot is kaptak. Ezáltal a katolikus, református, és evangélikus bábák államigazgatási szempontból is egyenlővé váltak, ami újabb megvilágításba helyezte a vallási dogmatikai egyenjogúsítás kérdését. A katolikus bába lelkiismereti konfliktus nélkül mozoghatott a felekezetek között, ugyanis református házaknál fel volt mentve a szükség-keresztelés alól. Megoldásra várt még az a helyzet, amelyben református bába vezetett szülést, katolikus családoknál. A rendezés - mintegy a 18. század elhúzódó búcsúzásaként - átcsúszott az 1800-as évek elejére. Egy 1802-ben kiadott rendelet 28 szerint, mivel a református bábáknak nem tiltja a vallása, hogy a római katolikus szülők gyermekeit szükségkeresztségben részesítsék, szélsőséges szükséghelyzetben (in casu extremae necessitatis) nem mentesíthetők a keresztelés elvégzése alól. Ezt a világi logikát csak három évvel később erősítette meg a református egyház dogmatikai állásfoglalása, amely egy újabb rendelethez csatolva jelent meg 29 . LXF. - Generale Normativum Sanitatis - I. köt. 580. (821-871. o.) LXF. III. köt. 2. rész. 1524. - Obstetrices Helveticae Confessionis addictae partus romano-catholicos valide batisare valent. 1802. árp. 13. LXF. III. köt. 2. rész, 1599. Baptismus neonatis Helveticae Confessionis per Obstetrices rite administrandus. 1805. jún. 25.
