Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 186-187. (Budapest, 2004)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - BALÁZS Péter: Szülészeti szakmaiság és vallási dogmatika a 18. századi bábák működésében
A már említett három hónap multával a fenti jogszabály kivételes eljárását egy újabb uralkodói rendelet hatályon kívül helyezte (Halálos veszélyben lévő zsidó újszülötteket sem lehet a szülők egyetértése nélkül megkeresztelni, 1000 arany büntetés terhe mellett). 24 Ez volt különben az első jogszabály, amely a kilátásba helyezett büntetést tételesen is megnevezte: 1000 arany és félévi szabadságvesztés. A zárórész felszólítása egyébként helyesen mutatott rá a korabeli konfliktusok megoldásának útjára: „...annak érdekében, hogy az ilyen kierőszakolt keresztelések mind nagyobb biztonsággal elkerülhetők legyenek, a legfelsőbb szándék szerint növelni kell azoknak a zsidó bábáknak a számát, akik részt kívánnak venni a bába mesterségre való oktatásban, és az egyetem általi vizsgáztatásban." Ezek a bábák a diszkriminatív rendelkezések miatt „hivatalhoz" még nem juthattak, vagyis nem kerültek közalkalmazásba, de szabályos államigazgatási engedélyért folyamodhattak a szakma szabad gyakorlása (liberapraxis) céljából. Az első ilyen precedens értékű határozatot a Helytartótanács I. Ferenc uralkodása alatt (1792-1835) hozta 1797-ben. Bizonyos Swandnerin Márta kérelmezőnek Pest városában engedélyezte a szülészet szabad gyakorlását. 25 Jogszabályok és dogmatikai elvek A konfliktusokat kezelő első jogszabályok dogmatikai kérdésekben a katolikus papok által végzett oktatásra és vizsgáztatásra hagyatkoznak. Technikai és hitelvi utasításokat a Helytartótanács 1745. június 15.-én kiadott határozata sem tartalmazott 26 , amely elrendelte a Torkos Jusztusz János (1699-1770) által kidolgozott patikai és sebészeti díjszabás, illetve a patikusoknak, sebészeknek és fürdősöknek, valamint a bábáknak szóló utasítások kötelező alkalmazását. A vonatkozó jogszabály hely szerint: azokat a gyengécske és mármár haldokló gyermekeket, akik aligha maradnának életben a pap megérkezéséig, ha már megszülettek, vagy szülés közben testüknek valamely része előtüremkedett, a bába keresztelje meg közönséges vízzel, de semmi esetre sem más folyadékkal, egy kívülálló tanú vagy családtag jelenlétében, a Legszentebb Szentháromság, az Atya, Fiú és Szentlélek nevében stb., majd a keresztelési(feltétlenül jelentse be a plébánia hivatalnak". A fenti mondatban az „stb." utalt a szükség-keresztelés részletesebb szabályaira, de tételes ismertetésüket a jogalkotó nem tartotta szükségesnek. Az 1753-as prágai Medizinalordnung a szolgáltatókat illetően tulajdonképpen a Generale Normativum „főpróbája" volt. Hetvenkét könyvoldalnyi terjedelméből 15 oldalon át rendelkezett a bábákról, és ebből 6 oldalon át egyedül a szükség-keresztelésről. A rendelet szerint: „jóllehet, a bábák a megfelelő helyen mindabból vizsgát tettek, amit veszélyes szülésnél szakmailag, és a keresztelés szempontjából el kell végezniük: Mi mégis hajlottunk arra, hogy egy (vallási ügyekben hivatalból és kánonjogilag kitüntetett gondosságot tanúsítani köteles) magas egyházi elöljáró tanácsára és egyetértésével a legkegyesebb en elrendeljük, miszerint minden egyes bába részletes eligazító leírást kapjon kézhez, amelyből 24 LXF. III. köt. 1090. Partus Judaeorum in periculo mortis sine consensu parentum baptisare vetitum (Sub poena lOOOaureorum) 1787. Jul. 31. 25 LXF. III. köt. 1. rész, 1427. Obstclricibus judaeis libera praxis concessa. 1797. júl. 4. 26 LXF II. köt. 328. 214-219. o.
