Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 186-187. (Budapest, 2004)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - BALÁZS Péter: Szülészeti szakmaiság és vallási dogmatika a 18. századi bábák működésében
hanem közelebbről meg nem nevezett „más hitetlenekre" is hivatkozott. A súlyos egyházi és világi büntetés"-en túl, tételes büntetés itt sincs megnevezve. Négy évvel később, Pestvármegyében egy ötéves zsidó fiúgyermek megkeresztelése kapcsán a fenti rendeletet az uralkodó megismétli, jóllehet ennek az esetnek semmi köze nincs a szükség-kereszteléshez. Jogtechnikailag az ilyen ismétlés akkor elfogadott volt az eredeti rendelet tartalmának megerősítésére. 21 Újabb fordulatot jelentett egy 1769-ben kiadott rendelet, az Újszülöttek megkeresztelése nem katolikus bábák által. 21 Ellentétben a korábbiakkal, ez a jogszabály már elvi éllel, türelmetlenebbül, és szigorúbban is fogalmaz: legmélyebben Tisztelt 0 Királyi Felsége elrendelni kegyeskedett, hogy valamennyi nem katolikus bába, mindenféle szükséghelyzetben, vagyis az újszülöttet fenyegető közvetlen halál esetén, a legsúlyosabb büntetés terhe mellett legyen köteles kiszolgáltatni a Keresztség Szentségét, továbbá a vármegyék e tekintetben a legnagyobb gondossággal tartoznak ellenőrzést gyakorolni." A hetvenes évtizedben a keresztény felekezetekkel foglalkozó újabb rendelet már nem jelent meg. Úgy tűnik, hogy legalább is a jogszabályok szintjén az állam feladta a küzdelmet a római katolikus vallás hegemón szerepének érvényesítésére. Végül is a korszakot a fentiekben már idézett Türelmi rendelet zárta le, 1781-ben: „Minthogy semmiképpen sem akarjuk azt, hogy a helvét hitvallásúakat, hitvallásuk ellenére zaklassák vagy éppen meg is büntessék a bábák által elvégezni szokott szükségkeresztség miatt, kegyesen megparancsoljuk, hogy a helyileg illetékes római katolikus egyházi vezetőket jelen kegyes elhatározásunk ez előírásáról tájékoztassák." A keresztény belvita lezárása után törvényszerűen került előtérbe az izraelita hitközségekkel szemben fennálló feszültségek rendezése. A többszörösen megismételt tiltások után váratlan fordulatot hozott II. Józsefnek egy rendelete, amely ,JSzülés közben elvégzendő szükségkeresztel és zsidó gyermekek esetében" címen, 1787-ben jelent meg. Az történt ugyanis, hogy minősített esetben az érintett szülők kötelesek voltak elfogadni a szükségkeresztelést. 23 Jóllehet, a rendelet alig több, mint három hónapig volt hatályban, sajátos logikája miatt nem érdektelen egy hosszabb szövegrészének ismertetése: „Őfelsége a zsidó gyermekek szükség-keresztelése tárgyában a következő döntést kegyeskedett meghozni: csakis szülés közben, ha a gyermek meghalna, vagy a méhszájban megmutatkozó rossz fekvése miatt nem menthető meg, de legalábbis a kifejtése igen veszélyesnek ígérkeznék, tehát csakis ekkor engedhető meg a szülész-mesternek, vagy a bábának a születendő gyermeknél a szükség-keresztelés elvégzése: mihelyt azonban a gyermek már világra jött, legyen bármilyen gyenge vagy sem, a szülőket illeti meg a döntés joga, és csakis kizárólag őket, hogy kérjék, vagy elutasítsák a keresztelést." Ma már csak találgathatjuk, hogy miért lehetett elvégezni a szülési folyamat közben a szükség-keresztelést. A megkeresztelt gyermeket viszont tilos volt elválasztani a szülőktől, akik félévenként kötelesek voltak megjelenni az illetékes elöljáróság előtt. Iskolaérett korban a gyermeket katolikus iskolába kellett volna küldeni, de felnőtt korában szabadon dönthetett volna arról, hogy melyik vallási közösséghez akar tartozni. LXF. II. köt. 567. Judaeeorum infantes invitis parentibus non baptisandi. 1766. júl. 28. LXF. II. köt 609. Baptismus infantum per obstetrices accatolicas. 1769. márc. 20. LXF. III. köt. 1068. Baptismus necessitatis nascentibus Judaeis conferendus. 1787. ápr.
