Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 186-187. (Budapest, 2004)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - BALÁZS Péter: Szülészeti szakmaiság és vallási dogmatika a 18. századi bábák működésében
kell megkeresztelni, majd a végtagot ebben a helyzetben kell hagyni, tehát nem erőszakosan a méhbe visszahelyezni, viszont a bába tegyen kísérletet arra, hogy kezével a gyermek keze vagy karja mentén benyúljon a méh űrterébe" (138. o.). Weszprémi szerint: „Ha a gyermek valamely tagját a méhnek szájában találod, mint p. o. kezét vagy a karját, a méhbe vissza ne taszítsd, hadd ott az hol találtad, hanem azon kinyúlt keze vagy karja mellett járulj bé a méhbe" (136. o.). Szülészetileg ezekben az esetekben, a méhen belüli kézzel, a gyermek a fejénél fogva visszanyomható, majd megkísérelhető a fej beillesztése a szülőcsatorna bemenetébe. Ha ez sem járt sikerrel, a kar ismételt előesése miatt lábrafordítást kellett végezni. A negyedik említés is a fenti szakaszban történik, a lábrafordítás művelete kapcsán. Eredményeként a szülőcsatornán át kifejtett lábakat megragadva érhető el a gyermek mielőbbi megszületése: „Ezért kell egészen a combokig felnyúlni, azokat a hashoz előre hajlítani, majd a behajlított térdtől juthatunk el az egyik lábig, amely ezután a méhszájhoz húzható. Ha gyenge a gyermek, ezen a lábán kell megkeresztelni, ha nem gyenge, a másik láb felkeresésével a művelet tovább folytatható." (139-140. o.). A magyar fordításban: „ezokáért járulj a combjához, hajtsd bé azt meggörbítve előre a hasához, az odahajlított térdtől hozzájuthatsz a lábához, vond ki azt a méhnek szájához, azután keresd ki a másik lábát is..."(137. o.). Weszprémi művének 1994-es Debrecenben megjelent reprint kiadása elé Szállási Árpád egy rövid történeti összefoglalót illesztett, ,/íz első magyar bábakönyv és előzményei" címen. Dicséri a magyar szöveget, mondván, hogy fordítás a kor szokásának megfelelően nem szó szerint értendő. Ez esetben a 'magyarítás ' találóbb, mert nemcsak a nyelv szép szövetébe, hanem a tartalmat kifejező mintázatba is szőtt egy kis hazai színt." Kétségbe nem vonva a fordító ezen kvalitásait, a fenti négy szöveghely „magyarítása" nem „hazai szín"-ről szól, hanem ideológiai prekoncepcióról árulkodik. Weszprémi (17231799), eredeti családi nevén Csanády, Veszprémben született, alsóbb tanulmányait protestáns iskolákban végezte (Pápa, Sopron). Maga is kálvinista volt, és orvosi diplomáját 1756ban, a magyar reformátusok legkedveltebb egyetemi városának számító Utrecht-ben szerezte. Hazatérése után, 1757-től Debrecen szabad királyi város rendes fizikusának nevezték ki, és ezt a tisztséget egészen az 1799-ben bekövetkezett haláláig viselte. Ha Krantzfordításában a szükség-keresztelést egy-két helyen figyelmen kívül hagyta volna, arra még lehetne alternatív magyarázatokat találni. A fentiekben részletezett szisztematikus kigyomlálás azonban egyértelműen a kálvini dogmatika igényeinek kiszolgálását bizonyítja. Ezek után természetesnek kell tekintenünk, hogy a „kálvinista Róma" bábái számára írt Toldalékban ,A bábáknak tisztek és kötelességeik"-vö\ szóló hat pontban semmilyen vallási vonatkozású rész nem található. Jóllehet, Krantz és Steidele műveiben is szerepelnek olyan szükség-keresztelések, amelyek kivitelezése csakis valamilyen fecskendező eszköz segítségével képzelhető el, a bábák részére kötelező eszköztárról egyik könyv sem tesz említést. Steidele egyébként egy külön könyvet is írt a szülészeti gyakorlattal kapcsolatos eszközökről, de ebben a szülészmesterek műszereit tárgyalja, és egyáltalán nem foglalkozik a bábák felszerelésével. 15 Még inkább különösnek tekinthető, hogy egy olyan kifejezetten gyakorlatias műben, mint amelyet G. 15 Steidele, R. J. : Abhandlung von dem unvermeidentlichen Gebrauch der Instrumente in der Geburtshülfe. Wien, 1774.
