Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 186-187. (Budapest, 2004)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - BALÁZS Péter: Szülészeti szakmaiság és vallási dogmatika a 18. századi bábák működésében
Dombi Sámuel, Borsod-vármegye Ordinarius physicusa írt 1769-ben, egyetlen sor sem található a bábák kötelező eszköztáráról, és a további kellékekről. 16 A kérdés-felelet formájában megírt munka forrásként a szerző Krantz könyvét nevezi meg, de egyetlen sorban sem foglalkozik a szükség-kereszteléssel. A már említett Mocsi Károly viszont az alábbiak szerint tételes és részletes leírást ad a műszerekről és a kellékekről: ,y4 szülésre szükséges eszöközöknek elkészítéséről: (1) a szülő szék, (2) a klistér-hólyag valami klistér csővel, és egy kevés lágyító füvekkel, melyekhez székfű virágot kell adni, (3) a köldök metsző olló, és a köldök kötni való galandocskák, (4) a fecskendező, és egy pohártiszta hideg víz a gyermeknek megkeresztelésére, ha szükséges lesz, (5) egy kevés friss vaj, (6) szalmiák spiritusz avagy jó erős levendula ecet a szülőnek vagy gyermeknek felélesztésére, (7) egy néhány darab cser tapló (fungus agaricus) a vérzés megállítására, ha a köldök-zsinór a köldökből ki találna szakadni, (8) meleg víz és meleg bor a konyhában, (9) melegítő serpenyő télben a párnáknak, s ruháknak megmelegítésére, (10) a székbe való dézsa, melybe az emésztet, a húgy és a vér folyhasson, (11) ruha a szülő asszonynak, (12) ruha a kis gyermeknek, (13) ruha a bábának" (16-17. old.). Egyértelműen kitűnik a leírásból, hogy a szülő széken és a beöntő eszközökön kívül tulajdonképpen két kötelező kézműszer tartozott a felszereléshez: az olló és a szükség-keresztelés fecskendezője. Jogalkotás és szükség-keresztelés Magyarországon törvényeket csak az országgyűlés hozhatott, de a társadalmi viszonyok változásainak rugalmasabb követése uralkodói rendeletek (mandátum, patens, diploma) kiadását is szükségessé tette. A közigazgatási szervek működésével kapcsolatos rendeletek - a római jog terminológiáját követve - mandatum-ként kerületek kibocsátásra. A Habsburg uralkodók birodalmi rendeletei, még ha magyar királyként is hozták azokat, a magyar korona joghatósága alatt 1724 után csak akkor váltak hatályossá, ha a király azokat leküldte a Helytartótanácsnak, majd az a szöveget saját tanácsi határozatához csatolva kihirdette. Linzbauer Xavér Ferenc így ír ennek az eljárásnak az előzményeiről a Codex bevezetőjében: „III. Károly király által 1723-ban Pozsonyban tartott országgyűlés 97. és 101. törvénycikkei által az országos tárgyak kezelésére egy igazgató főkormányszéknek: a nagy méltóságú magyar királyi helytartó Tanácsnak létesítését határozta el, melyet a jeles emlékezetű király 1724. bőjtmáshó 21-ikén ünnepélyesen fel is avatott. Ez időtől fogva a közegészség állapotját érdeklő legüdvösb rendszabályok a királyi helytartók közvetlen elnöksége alatt bocsátottak ki...." A szükség-keresztelés szabályai csakúgy, mint minden más rituális cselekmény esetében, elsődlegesen az egyházjog (kánonjog) keretei között fogalmazódtak meg. Amikor a Habsburg abszolutizmus a 18. században a társadalom tagjainak kötelező magatartását illetően, aprólékos államigazgatási szabályozásba kezdett, a hétköznapi élet számos területén (pl. születés, halál, házasságkötés) egyszerűen átvette a római katolikus kánonjogi normákat. Az uralkodók II. József Türelmi rendeletéig az államvallásnak tekintett római katolikus felekezet hegemóniájából indultak ki. Sőt, a világi jogrend, az állami népesség nyilvántartás megteremtése előtt, az egyházi anyakönyvezésnek közjogi funkciót biztosított. Minden 16 G. Dombi S. : Bába mesterség, mely írattatott kérdésekben és feleltekben. Pozsony, 1772.
