Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 186-187. (Budapest, 2004)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - BALÁZS Péter: Szülészeti szakmaiság és vallási dogmatika a 18. századi bábák működésében

fog/on a fordításhoz" (251'. o.). Ez az előesési típus viszonylag ritkán fordul elő (mintegy a szülések fél százalékában). Mai szülészeti tudásunk szerint a leggyakoribb ok nem a fentiek egyike volt, hanem a beilleszkedés zavara a szűk medence következtében. Mellesleg a megnevezett három ok közül kettőben, nevezetesen ha „ tágas a medence, és kicsi a gyermek feje", éppen hogy nem kellett nehéz szülésre számítani. Természetesen, ettől függetlenül bármilyen szövődmény előfordulhatott, tehát a legnagyobb biztonság érdekében mindenképpen indokolt volt a szükség-keresztelés elvégzése. így érthető, hogy a tapasztalati tudás Steidele korában miért szorgalmazta azonnal a fordítás megkezdését. Első olvasásra furcsának tűnhet, hogy a köldökzsinórt gyermeki testrésznek tekintik, annak lekötése után azonban az újszülött felőli csonk, egészen a spontán leválásig, még organikus kapcsolatban marad az újszülött szervezetével. Szükség-keresztelés Krantz munkájában Weszprémi úgy szólaltatja meg magyarul Krantz Henrik Nepomuk János művét, hogy többszöri figyelmes olvasás után, még a nyomát sem találjuk a szükség-keresztelésnek. Ezzel szemben a német nyelvű eredeti anyagban négy helyen fordul elő. Weszprémi fordításának kritikai értékelése előtt, célszerű ezeket tételesen is megvizsgálni. Az V. fejezet a gyermek nyaka köré tekeredő köldökzsinór által okozott, és más egyéb szövődményekről szól. Ilyen esetekben a szövődményeket a különben átlagos hosszúságú (kb. 50 cm.) köldökzsinór másodlagos megrövidülése okozta, feltekeredés következtében. Megfelelő fájások ellenére az előlfekvő rész több óra elteltével sem rögzült, így például a koponya a fájások szünetében ismételten visszahúzódott a medence bemeneti részéből. Az eredeti mű mai magyar nyelven így hangzik: Hlyen körülmények között, ha a szülési folyamat túlságosan elhúzódnék, egyedüli műfogásként a bába azt teheti, hogy miután a fejtetőn a kerészlelést elvégezte, a gyermek koponyáját egyik vagy másik kezének ujjaival rögzíti, és gondoskodik arról, hogy ismételten ne csússzon vissza a méh űrterébe" (84. o.). Ugyanez Weszprémi szerint: ,Jly állapotban lévén az asszony, midőn idejénél tovább vajúdik, egyebet ezen az egyen kívül nem segíthetsz, hogy vagy egyik vagy másik kezeden való ujjaiddal tartóztasd a gyermek fejét, hogy mint azelőtt viszontag a méhébe vissza ne csússzon." (81. o.). Különben a nyak körüli köldökzsinórral kapcsolatban - nyilvánvalóan analógiás alapon - igen elterjedt hiedelemnek számított, hogy felnőtt korában az ilyen gyermek az akasztófán végzi. Második helyen a szükségkeresztelés ismét a nyak körüli köldökzsinórral áll kapcsolatban, pontosabban annak elvágásával és letekerésével, ha a gyermek feje már megszületett: „Az a legszomorúbb az ilyen típusú szüléseknél, hogy a köldökzsinór igen gyakran megfojtja a gyermeket. Ezért melegen ajánlom a keresztelés gyors elvégzését, mihelyt arra utaló jelek észlelhetők, hogy a köldökzsinór a gyermek nyaka köré tekeredett" (86. o.). Weszpréminél az identikus szövegrészben ez olvasható: ,JShhez a munkához pedig annál szemesebb vigyázat kívántatik, mennél több gyermeket köteleik által naponként megfojtódni szomorúan tapasztalunk" (83. o.). Harmadszor a szükség-keresztelést a 8. fejezet (általában a természetellenes szülésekről) fordításról szóló 3. szakaszában találjuk: „Ha a méhszájban található a gyermek egy testrésze, mint a lába vagy a keze, először a gyermeket ezen a testrészén