Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 186-187. (Budapest, 2004)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - BALÁZS Péter: Szülészeti szakmaiság és vallási dogmatika a 18. századi bábák működésében
általában és egyszerűsített alakban csak Medizinalordnung-nak nevezték. Szellemi atyja Gerard van Swieíen (1700-1772) volt, akit Mária Terézia 1745-től háziorvosának nevezett ki, és egészségügyi szakmai ügyekben senki nem vonta kétségbe tekintélyét a birodalomban. Nyilvánvalóan nem véletlenül, van Swieten a Medizinalordnung-ban szinte szó szerint másolta hosszú passzusokon keresztül a porosz előképet. Az egészségügyi szolgáltatók és szolgáltatások terén mind szakmailag, mind személyi oldalról, a szülészet volt a legrosszabb helyzetben. A kevés számú férfi szülészmesteren kívül, akik szervezett céhes ipari képzésben részesültek, a bábák nemzedékről nemzedékre egymástól tanultak, és semmilyen korporativ szervezettel nem rendelkeztek. Poroszországban 1725 után részükre legalább elméleti képzéseket vezettek be, a Habsburg birodalomban azonban még ez is több mint két évtizedig váratott magára. Magyarországon a későbbiekben részletezendő Torkos-taxa rendelkezett először országos szinten a bábák szakmai vizsgáztatásáról, de nem az oktatásáról! A bába-instrukciók 6. pontja szerint „Egyeden egy bábának se engedélyeztessék a szülészeti szakma gyakorlása, amíg a rendes állású physicus-doktor megítélése szerinti vizsgát le nem tette, és megerősítést nem nyert, de hasonlóképpen a mellettük segédkezüknek, vagy az általuk már kiképzett nőszemélyeknek sem engedhető meg a szülészkedés, a vizsgáztatást és az alkalmasság igazolását megelőzően, sőt a bábák vegyék figyelembe, hogy a szélsőséges kényszerhelyzetektől eltekintve, segédeiket egyedül soha nem küldhetik a szülő nőkhöz." Bécsben és Prágában 1748-tól szerveztek a bábák által is látogatható Collegia obstetrica-t az egyetemen. Ezek a kollégiumok azonban csak elméleti oktatásból álltak, bár így is nagy előrelépést jelentettek. A tanításhoz azonban képzett oktatókra volt szükség. Ezért Mária Terézia a saját költségén Párizsba küldte André Levret-bez (1703-1780) a kor legnagyobb szaktekintélyéhez, és a francia királyi udvar szülészmesteréhez, Johann Nepomuk Krantz-ot (1722-1797), Giuseppe Vespa-t (1727-1804), és Pietro Moscati-l (1739-1824). Krantz Bécsben, Vespa Firenzében, Moscati pedig Milánóban alapozta meg a szülészet színvonalas oktatását. Krantz az elméleti ismereteket az 1765ben kiadott Bevezetés a valódi és megalapozott bábamesterségbe című könyvében foglalta össze. 10 A mű a következő évben magyarul is megjelent Bába mesterségre tanító könyv címen, Weszprémi István fordításában. 11 Újabb fordulatot hozott a tudományosságban Raphael Johann Steidele (1737-1823), a Bábamesterség tankönyve című művének 1775-ös megjelenése. Az 1772-ben elhalálozott Van Swieten utóda, Anton von Störck (1731-1803), udvari tanácsos, vezető császári személyi orvos, a bécsi egyetem orvosi fakultásának elnöke, és az ausztriai örökös tartományok protomedicusa ugyanis 1772-től elrendelte, hogy a bécsi egyetemen a téli hónapokban a törvényszéki boncolásokat kössék össze a műtéti gyakorlatokkal. Steidele 1774-ben rendkívüli tanári állást kapott Bécsben, hogy a vidékről felhozott sebész-mestereket és bábákat oktassa, és részükre gyakorlatokat is tartson a Szentháromság Kórházban. Steidele könyve is rövid időn belül megjelent magyarul, Szeli Károly tolmácsolásában 12 . Krantz és Steidele alapműveit számos magyar nyelvű bábakönyv követte, amelyeket a 10 Krantz, J. H. N.: Einleitung in eine wahre und gegründete Hebammenkunst. Wien, 1768. (a jelen tanulmányban forrásként használt mű egy későbbi kiadása). ' 1 Krantz Henrik Nepomuk János: Bába mesterségre tanító könyv. Fordította Weszprémi István, Debrecen, 1766. 12 Steidele János - Szeli Károly: Magyar bábamesterség. Bécs, 1777.
