Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 186-187. (Budapest, 2004)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - BALÁZS Péter: Szülészeti szakmaiság és vallási dogmatika a 18. századi bábák működésében

szerzők fordításként jelöltek meg, de a forrást nem nevezték meg. Ezek közül, különösen Mocsi Károly könyvéből

13 egyértelműen kitűnik, hogy a bábák nem az eredeti alapművekből készültek a vizsgára, hanem különböző egyszerűsített kivonatokból. Mocsi Károly, aki „a bába-mesterségnek és a borbélyságnak mestere, és egyszersmind mind a kettőnek a pesti királyi orvosi karnál közönséges correpetitora" volt, saját művének ajánlásán túl, név szerint is bírálja a Krantz- és Steidele-féle bába-könyveket. Az előbbi Jó és hasznos, de mégis mivel nincs a közönséges tanításhoz alkalmaztatva, azért tanuló könyv nem lehet". Steidele könyve pedig „nem annyira a bába asszonyoknak, hanem inkább a bábáskodó borbélyoknak elméjékhez vagyon alkalmaztatva; ugyan azért a bábák igen nehezen, és későn mehetnének véle elegendő tökéletességre". Mocsi ezek után arra a következtetésre jut, hogy „ebben az állapotban egyebet segíteni nem lehet, hanem csak azt, hogy az a könyvecske magyarul is kinyomtattassék, amelyikből a német bábák exámenre készülnek". A magyar bábák felkészülését illetően meg kell említeni, hogy túlnyomó többségük írni és olvasni sem tudott, így amikor vizsgára kötelezték őket, felolvasásból tanulták meg az anyagot. Nem tudni, hogy az örökös tartományokban milyen volt az analfabétizmus mértéke, de Mocsi bírálataiból kiindulva igencsak valószínűsíthető, hogy a vizsgára ők sem Krantz, vagy Steidele munkáiból készültek. Szükség-keresztelés Steidele munkájában Steidele és Krantz alapművei arányaiban nem eltúlozva, de a tudományosság természetes részeként tárgyalták azokat az eseteket is, amelyek a szükség-keresztelést indokolttá tették. Mindez azonban a magyarul olvasók számára csak Steidele esetében derült ki, aki öt különböző összefüggésben foglalkozott a kérdéssel.

14 Fordítója, Szeli Károly kifogástalanul szöveghű módon járt el ezeknek a részeknek az átültetése kapcsán. Először a könyv második részében fordul elő a szükség-keresztelés, ,pt természetnek rendje szerént-való nehéz szülésekrőF főcím alatt: „valameddig a gyermek feje mindenik fájdalomra csak egy kevésség is nyomul alá, fájdalmát és erejét a szülő el nem veszti, reménysége lehet, hogy huszonnégy vagy harminchat óra alatt a szülés szerencsésen megyén véghez: de amikor már annyi idő eltölt, s a gyermek feje vastagabb részével mégis a bemenetben dugul, s ezáltal a szülés megkésleltetnék; szükségképpen az Anyja hasában kellene megkeresztelni a gyermeket kételenítő keresztség (Nothtauf) által..."(második rész: a gyermek részéről való hibákról, első szakasz, 180. o.). Biztonság kedvéért Szeli Károly a magyar szövegben németül is közli az általa „kételenítő"-nek nevezett keresztségét. Szülészetileg a fenti esetben téraránytalanság áll fenn a gyermek feje és a szülőcsatorna méretei között. Ez a szülő nőt fokozott erőkifejtésre kényszeríttette a magzat koponyájának átpréseléséhez, ami sikertelen esetben másodlagos fájásgyengeségben végződött, a méh izomzatának szükségszerű kimerülése következtében. Ha a fej bent rekedt, és tovább nem mozdítható, a magzat életét már nem lehetett megmenteni, és a holttestet a koponya lékelésével kellett eltávolítani a szülőcsatornából. Ezek szerint tehát a szövegben ,pz Anyja hasában" meghatározás nem a méh űrterében végzett keresztelésre utal, hanem csupán arra, hogy a 13 Mocsi Károly (fordításában): A bába mesterségnek eleji. Pest, 1785. második kiadás. 14 Steidele, R. J.: Lehrbuch von der Hebammenkunst. Wien, 1775.