Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 186-187. (Budapest, 2004)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - BALÁZS Péter: Szülészeti szakmaiság és vallási dogmatika a 18. századi bábák működésében

embernek nem minősülő torzképződményt érintene a keresztelés. Római jogi alapokon állva ugyanis, az emberi alakkal nem rendelkezőnek minősített úgynevezett monstrumokat, az egyházi és a világi jog sem tekintette emberi lénynek. Másfelől, senkit sem lehet érvényesen kétszer is megkeresztelni. Tehát feltételezve, hogy már a méhen belüli kereszteléssel is dogmatikailag helyesen történt a szentség kiszolgáltatása (csakhogy erről nincs bizonyosságunk), a megszületett gyermeket feltételesen kell és lehet megkeresztelni. Szemléletváltás a 18. századi szülészetben Kétszeresen is nagy jelentősége volt a szülészet gyakorlata és tudományos színvonala szempontjából Mária Terézia uralkodásának. Személyében először (és egyben utoljára) ült női uralkodó a Habsburg-birodalom trónján, aki saját maga is tizenhat alkalommal szült, tehát minden tekintetben tisztában volt a szülészet társadalmi és egyéni jelentőségével. Másfelől az európai hatalmak között kibontakozó gazdasági és katonai versenyben az extenzív termelési módszerek és a hadseregek létszám igénye miatt, az uralkodók és tanácsadóik figyelme minden országban az egészségügyi veszteségek csökkentésére, és ez által a népszaporulat fokozására irányult. Járványmentes időszakokban a leginkább látványos demográfiai veszteségek a magas perinatális és újszülött halálozás miatt keletkeztek. Csökkentésükre két párhuzamos lehetőség kínálkozott: a szülészeti elmélet és gyakorlat szakmai színvonalának emelése, illetve a gyakorlat szigorú államigazgatási szabályozása, és a hatékony ellenőrzés bevezetése. Mindez a korábbi empirikus és spontán bába utánpótlás visszaszorítása érdekében tankönyvek megjelentetését, oktatási programok indítását, és új jogszabályok megalkotását igényelte. Ezek tekintetében a Elabsburgok különös érdeklődést tanúsítottak az akkoriban „élenjáró" nagy rivális, Poroszország iránt. Poroszország a 18. században viharos gyorsasággal emelkedett Európa elsőrendű nagyhatalmai közé, nem utolsó sorban államigazgatási reformjai révén, amelyek természetesen az egészségügyben is jótékony hatást gyakoroltak. Amíg a Habsburgok a törökök elleni nagyszabású hadjáratokkal és a pestis elleni küzdelemmel voltak elfoglalva, a poroszoknak a szokásos kisebb háborúskodások mellett volt ideje és lehetősége a belső egészségügyi állapotok szakmai és igazgatási rendezésére. Az 1723-as reform keretében összevonták a pénzügyi és katonai igazgatást a Generaldirektorium-nak nevezett központi hatóságba, amelynek öt osztálya (département) részben területi, részben szakmai elven szerveződött. Kiépítették az alsóbb szintű területi közigazgatás hálózatát is. Ilyen környezet fogadta az 1725. évi porosz Medizinaledikt-et, amely átfogóan szabályozta az egészségügyi szolgáltatások rendjét. Az apparátus lehetőséget teremtett arra, hogy az egészségügyi tárgyú jogszabályok se csak jámbor óhajokat fejezzenek ki, hanem következetesen végrehajthatók és ellenőrizhetők legyenek. Hasonlóan átfogó rendelet a Habsburg birodalomban csak 1753-ban jelent meg, először Orvoslási rendtartás a Cseh Királyság részére címmel. 9 Mivel a hatálya az összes többi örökös tartományra is kiterjedt, 9 John, J. D.: Lexicon der k. k. Medizinalgeseze (sic!) Medizinalordnung für das Königreich Böhmen, 1753 Prága, 1791. II. köt. 245-316.