Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 186-187. (Budapest, 2004)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - BALÁZS Péter: Szülészeti szakmaiság és vallási dogmatika a 18. századi bábák működésében
kai jogok tekintetében), de a vallás egyenjogúsítása még további két évtizedet váratott magára (1895. évi XLII. törvénycikk az izraelita vallásról). A bábák rituális tevékenységének lenyomata az orvostörténetben A 18. századi szülészeti könyvek abszolút természetességgel tárgyalták azokat a helyzeteket, amelyekben a bábáknak szükség-keresztelést kellett végezniük. Másfelöl a források egyértelműen azt igazolják, hogy az állami bürokrácia a szükség-keresztelést a szülészeti igazgatás egyik legfontosabb kérdéseként kezelte. Tekintettel a jelenség korabeli súlyára, kissé meglepő, de mégis igaz, hogy iránta a magyar orvostörténet eddig meglehetősen mérsékelt érdeklődést tanúsított. Ez alapvetően két okra vezethető vissza. Egyrészről a természettudományos gondolkodás - egyébként teljesen jogosan - már a 19. század végétől, a témát szakmai okokból idegennek ítélte. Amint azt az alábbiakban látni fogjuk, ezt a meggyőződést még a protestáns buzgalommal „átszerkesztett" források is támogatták. Mindezekre később, a 20. század második felének négy évtizedében az állami politika szintjére emelt kötelező antiklerikalizmus és ateizmus is rárakódott. A másik okról kissé óvatosabban lehet nyilatkozni, viszont annál valószínűbbnek tűnik: a források túlnyomó többsége az egészségügyi államigazgatás jogtörténeti anyagában található, ez a terület viszont a szakmák közötti átjárás hiánya miatt esett ki az orvostörténeti kutatás látóköréből. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a német és latin nyelvű joganyag egészségügyi jogi és egyben orvosi szakmai szempontból megbízható magyar fordítása nem állt (ma sem áll) rendelkezésre. Túl a forrásokkal kapcsolatos fenti nehézségeken, azt is figyelembe kell venni, hogy egészen a legutóbbi időkig az orvostörténet általában nem foglalkozott az orvoslás történeti jogi szabályozásával. Magyary-Kossa Gyula (1865-1944) hatalmas orvostörténeti munkája 4 , amelynek első négy kötete 1929-1940 között jelent meg, csupán eklektikus okokból tárgyalja együtt a tudomány- és szakmatörténeti adatokat az egészségügyi igazgatással. A mű elsősorban adattár, de a legfontosabb rendeletekből is csak rövid tartalmi kivonatot ad, természetesen közölve a forrás helyét, ahol a német vagy latin nyelvű normaszövegek találhatók. Első olvasásra meglepőnek tűnhet, hogy az általános történeti munkák közül először és utoljára a Hóman-Szekfű-féle Magyar történet adott részletesebb ismertetést a 18. század egészségügyi államigazgatásáról. 5 A többi között itt arról is olvashatunk, hogy a magas csecsemőhalandóság miatt „a plébános is imádkozzék Istenhez, mielőtt a szülőnő órája elérkeznék", de a mű nem említi a keresztelés szabályairól alkotott rendleleteket. Ilyen előzmények után, csak a 20. század végére vált az orvostörténet integráns részévé az egészségügyi közigazgatás története. Schnltheisz Emil és Birtalan Győző egyetemi jegyzetének 6 Orvostörténelem a főcíme, de a mű külön, terjedelmes fejezetben, tételesen is foglalkozik az egészségügyi igazgatás történetével: „...a továbbiakban az egészségügy 4 Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek. Bp., Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat, 1929-1940. 5 Hóman, B.- Szekfü, Gy.: Magyar történet. Bp., 1935. IV. köt. 515-521. 6 Schultheisz Emil Birtalan Győző: Orvostörténelem. Bp., SOTE-kiadvány, egyetemi jegyzet, 1992. Az idézetek helye: Birtalan Győző: II. fejezet, 4. alcím: Az egészségügy története, 175. illetve 190-191.
