Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 186-187. (Budapest, 2004)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - BALÁZS Péter: Szülészeti szakmaiság és vallási dogmatika a 18. századi bábák működésében
Az 1700-as évek egészségügyi államigazgatási joganyagában is gyakran találkozunk vallási kérdésekben rendelkező szabályokkal. Államelméleti szempontból ez akkor természetes jelenség volt, hiszen még nem történt meg az állam és az egyház szétválasztása. Magyarországon a centralizált abszolutizmus a Habsburgok uralkodása alatt, a 18. század második-harmadik évtizedétől kezdett kibontakozni. A Török Birodalom ellen az 1600-as évek végén indított nagyszabású hadjáratok sorozatos győzelmei, majd a Rákóczi szabadságharc veresége (1711) után a Mohácsi vész (1526) előtti Magyarország egész területe a Habsburg monarchia egységes államigazgatási rendszerébe tagozódott. Kétségtelen, hogy ez nem az ország régi területi egységének visszaállításával történt. így a „Magyar Királyság és csatolt részei" címen megnevezett területi egység nem tartalmazta Erdélyt és a Partium egy részét, Horvátországot és Szlavóniát, továbbá a déli Katonai Határőrvidéket sem. Ettől függetlenül valamennyi fenti területen csakúgy, mint a Magyar Királyságban, a Birodalom egységes jogszabályai érvényesültek. A század három jelentős Habsburg uralkodója, VI. (a magyar trónon III.) Károly (17111740), Mária Terézia (1740-1780), és //. József (1780-1790), mindannyian mélyen hivő katolikusok voltak. Hitükkel azonban, különösen Mária Terézia és II. József esetében, a legkevésbé sem állt ellentétben, hogy - mint ízig-vérig barokk uralkodók - egyházpolitikai kérdésekben következetesen védjék a Birodalom hatalmi jogosítványait a pápai állam illetéktelen beavatkozásaival szemben. Ebben II. József volt a legkövetkezetesebb. Egyik magánlevelében 2 azt írta a pápa 1782-es bécsi látogatása előtt - utalva az egyházfő várható magatartására —, hogy „...bennem, remélem olyan emberre talál, aki tiszteletteljes fia az Egyháznak, udvarias házigazdája vendégének, a szó legtágabb értelmében jó katolikus, de ugyanakkor felette áll azoknak a frázisoknak, tragikus jeleneteknek, amelyekkel netán lépre akar csalni; aki elveiben szilárd, biztos és rendíthetetlen, aki minden egyébre való tekintet nélkül az állam bizonyossággal felismert javát tartja szem előtt." Felekezeti ügyekben a spanyol trónt éppen elveszítő VI. (III.) Károly teljesen természetesnek tekintette a katolikus vallás hegemóniáját. Mária Terézia, bár kénytelen volt tudomásul venni, hogy országai közül különösen a Magyar Királyságban jelentős számú protestáns alattvaló él, politikáját továbbra is az egységesen római katolikus vallású Birodalom víziójára építette. A realista II. József azonban képes volt szembenézni a tényekkel. Türelmi rendeletével 3 1781-ben teljes polgári egyenlőséget, és lelkiismereti szabadságot adott a protestánsoknak, és a görögkeletieknek. Számos további, súlyos megkülönböztetés mellett, a szükség-kereszteléssel kapcsolatos államigazgatási utasítások az ország izraelita vallású népességét is érintették. Konfliktus helyzet akkor keletkezett, ha zsidó családoknál a szövődményes szülést katolikus bába vezette le. Ilyen esetekben a jogszabályok a szülőket hatalmazták fel a döntésre. Ha tiltakozásuk ellenére a bába mégis elvégezte a szükség-keresztelést, a század folyamán egyre súlyosbodó büntetésekkel volt kénytelen szembenézni. A vonatkozó rendeletek azonban csak tüneti kezelést jelentettek. Az a teljes jogú egyenlőség, amelyet a Türelmi rendelet a protestánsoknak és görögkeletieknek adott, zsidó honfitársaink esetében csak 1867-ben valósult meg (1867. évi XVII. törvénycikk az izraeliták egyenjogúságáról polgári és politi2 Arneth, A. v. : Joseph und Leopold von Toscana. Ihr Briefwechsel. 1-2. von 1781 bis 1790., Wien, 1872. 3 Corpus Juris Hungarici - Törvénycikkek, dokumentumok. KJK-KERSZÖV, CD-jogtár, Budapest, 2000. jan. 1. (a továbbiakban, ha nincs külön hivatkozás, az idézett jogszabályok ebből a forrásból származnak).
