Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 186-187. (Budapest, 2004)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - RÁKÓCZI Katalin: Tizenöt prédikáció a pestisről. David Reuss prédikációs könyve

Mivel magyarázható David Reuss prédikációinak és könyvének népszerűsége? A már említett járvány-aktualitás mellett didaktikus céljára kell felfigyelnünk: egészségügyi ismereteket akart közvetíteni a kellő jövedelemmel és szellemi bázissal is rendelkező, igényesebb bányászok és városi polgárság nagyobb nyilvánossága felé, ezért a prédikációiban, „beszédeiben" alkalmazott közvetlen és empatikus hangnemet könyvében is megtartotta, ezáltal biztosítva az olvasóközönségével is a szoros kapcsolatot. Mivel ezt az olvasói célcsoportot élesen körülhatárolta, konzekvensen elkerülte a hosszú elméleti eszmefuttatásokat, a felesleges magyarázkodásokat, nem hígította fel a mondanivalóját. Jó hangzásra törekedett, mondatai elegáns megfogalmazásúak, amilyenek a prédikációk is lehettek. A korabeli irodalomból jól ismert „közember" kifejezés csak kétszer fordul elő a könyvében általános értelemben, ám ha a bányászokat szólítja meg, mindig igen személyes a hangvétele. A bányászmunkáról mindig elismeréssel szól. Megható, milyen gondosan szem előtt tartja a bányászok műveltségi szintjét, hogy azok megértsék mondanivalóját. O maga jelenti ki könyvének előszavában, hogy prédikációi nem akarnak mesterművek lenni, hanem a célt kívánják szolgálni. Olvasóira, hallgatóira egészségügyi felvilágosítással kíván hatni úgy, hogy a lutheri tanok is beléjük plántálódjanak, és a gondolatvilágukba gyökeret verve megerősödjenek. Érdemes a mű néhány lényegesebb stílusjegyét felsorolni. A nyomtatott szöveg is a beszélt köznyelv, a „népnyelv" fordulatait használja. Kerüli a latin terminusokat, ahol mégis előfordulnak, ott mindig magyarázatot is ad: Laqueum venantis - a vadász csapdája; consensus und bewilligung; pacta und Verbündtnis; dedicirl und zugeschrieben. Legfeltűnőbb sajátossága a jelzők halmozása: Gewaltige, erschreckliche, abscheuliche Pestilenz; viele unerhörte, seltsame Kranckheiten; unsre, übermütige, vielfeltige Sünden; rechte, wahre, uralte Christliche Religion. Szinonimák sok helyen fordulnak elő: Fried und Einigkeit; willig und gerne; Lehre, Glaube und Bekenntnus; Krieg, Aufruhr, Lerm, Blutvergiessen, Mörderei; Hunger, Theurung und Pestelenz. Fokozásokkal is szívesen él: Jahr, Monat, Woche, Tage, Stunde; Kaiser, König, Fürst, Herr und andere Potentaten; Schacht, Ställe, Bergwerck; die Bergwerck segnen, zu den gesegneten des Gedeyhen geben. Alliterációk könnyen teremnek a tollán: Schutz und Schild; Lender und Leute; Teufel, Türke, Tartar; Wehr und Waffe; bestehet und beruhet; schedlich und schendlich. Ellentétpárokat gyakran alkalmaz: mit und gegeneinander; hoher und niedriger Geistlicher und Weltlicher Stand; bald aus dieser, bald aus der anderen Seite; nicht bey allen und vielen, demnach bey etlichen und wenigen. Parallelizmusok ugyancsak gyakoriak: Singen und klingen; quitt, ledig, frey; heimgesucht und gezüchtiget;ersuchen und begehren; leuten und deuten.