Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 186-187. (Budapest, 2004)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - RÁKÓCZI Katalin: Tizenöt prédikáció a pestisről. David Reuss prédikációs könyve

fillérért csak egy dukátot adnak és ez nagyon kevés, sőt keresztényietlen magatartás, nemcsak Körmöcbányán, hanem a többi hét bányavárosban

39 is ez a helyzet, ahol a szegények és az erdőn dolgozó famunkások tönkremennek. Ahhoz a császári engedélyhez kellene tartani magukat, amely meghatározza, hogy a kölcsönkamat nem lehet több 5 esetleg 6 százaléknál, ők pedig sok helyen még 40 százalékot is elkérnek. Hamis súly-, hossz- és űrmértéket használnak, egyet vásárláskor, egy másikat eladásnál, és mindenkit becsapnak, aki csak érintkezik velük. A bányában is mindenki becsapja a másikat, csal, lop, a gonoszság, irigység és igazságtalanság virágzik. Hogy ez a kritika mennyiben felel meg a valóságnak, az eddigi szakirodalom alapján nehéz megmondani. Minden esetre elhihetjük, hogy a bányavárosok lakói többet engedhettek meg maguknak, mert a bányák - bár igencsak kiszipolyozták a keserves körülmények között dolgozó vájáraikat, - mégis jobban fizettek, ezért viszonylag könnyebben élhettek, mint bármelyik más réteg. Ha a korabeli pestisirodalomro. kérdezünk rá, ami Reuss forrásául szolgálhatott, a mai kutató nehéz helyzetbe kerül, mert hihetetlenül gazdag termésről van szó. Már az 1348as nagy európai járvány idejében megszülettek az első traktátusok, regimen sanitatisok,

40 nyílt levelek latinul és nemzeti nyelveken egyaránt. A járványok idején a gyógyító tevékenység nemcsak a képzett szakemberek és ápolószemélyzet dolga volt, hanem igen hangsúlyosan az egyházé is, amelytől ősi hagyományként elvárták a betegápolást. A keresztény egyházak vállalták is ezt a szerepet, bár a reformáció korában erre már nemigen volt szükség. Számtalan pestisirat került nyomdába a 16. században,

41 de sajnálatos módon csak kevés maradt fenn belőlük napjainkig. David Reuss kortársa volt magister Hundt

42 is, akinek 7 oldalas pestisirata egy magdeburgi nyomdában látta meg a napvilágot, művét a város lakóinak ajánlja. Ugyancsak Magdeburgban adta ki Johann Pomarius

43 egy igen testes, 352 oldalas művét, amely elég részletes leírást közöl a pestisről, amit Durling

44 is szerepeltet a katalógusában. A „Pestitlenzbuchlin" a magdeburgi Johann Francke-tő\ 1582-ben jelent meg, és Salzwedel notabilitásainak ajánlja. Mindezek a müvek a nagy pestisjárvány idejében íródtak Magdeburgban, így Querfurt közvetlen környezetében, ahol Reuss született. Nem kell feltétlenül elfogadnunk, hogy Reuss ismerte mindezeket a müveket, de könyve meggyőz bennünket arról, hogy nem lehetett ismeretlen előtte a pestisirodalom egy része, hiszen prédikációi beleillenek ebbe a sorba. A hét bányaváros: Körmöcbánya, Selmecbánya, Besztercebánya, Bakabánya, Libetbánya, Újbánya, Bélabánya. Sudhoff, K.: Alphabetische Liste der behandelten Pestautorendes 14. und 15. Jahrhunderts. SA, 17.(1925) 266291, lásd még a 8. lábjegyzetet. Fischer-Defoy.W.: Verschiedenes aus alten Pestschriften. SA, 4.(1911) 305-313. Lásd az előbbi lábjegyzetet. Pomarius (Baumgarten) .).: De praeservatione pestilentiae et ipsius cura opusculum. Viennae, Hieronym Vietorum Philovallem, 1510; Pestilentz Büchlein. Von der Pestilentz und ihren Ursachen, auch von gewisser Ertzney ... Magdeburg, .1. Francke, 1852; Chronica Der Sachsen und Niedersachsen ... durch M. Pomarium, weilandt Pfarrherrn zu S. Peter in der alten Stadt Magdeburg ... (fólió kiadás) Magdeburg, Zacharias Krafft, 1588, a 325. oldalon elmondja, hogy 1573-1589 között lelkész volt Magdeburgban, az óvárosbeli Szent Péter templomban. Jöcher, Chr. G.: Allgemeines Gelehrten Lexikon (Leipzig, 1750-51 ) - nem említi ezt a művet. Durling, R.: A Catalogue of Sixteenth Century Printed Books in the National Library of Medicine. Bethesda, 1971, 63.