Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 186-187. (Budapest, 2004)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - JÓZSA László: Laboratóriumi és pathológiai vizsgálatok Bizáncban
(Hat évszázaddal később, elsőként Van Swieten báró, udvari főorvos, Bécsben, mikroszkóppal elemezte a vizelet üledéket, kimutatva, hogy „a kristályok rombusz alakúak" ). I. Táblázat. A vizeletvizsgálat menete napjainkban és a bizánci kórházban Vizsgálat Korunkban Bizáncban (7-15. század) Fizikális Üledék Kémiai Szín Szag Mennyiség (jelenlegi, napi) Fajsúly Natív (mikroszkóppal) Festett (mikroszkóppal) Fehérje Cukor Epefesték Szín Szag Mennyiség (egyszeri, napi) Natív (szabadszemmel és nagyítóval) Üledék mennyiségének mérése Oldódása melegítéskor Kő (homok) ürítés Fehérje kimutatása forralással Cukor kimutatása ízleléssel Epefesték ürítés megállapítása szín alapján Genny Az uroszkópia Szó szerinti jelentése: vizeletnézés, s valóban ez történt, amikor több mint kétezer esztendőn keresztül az orvosok, — Nyugat-Európában, Bizáncban, az araboknál stb. - a beteg vizeletét kémlelték, frissen, lehűlve, újból felmelegítve, vagy felforralva, néha napokon át ismételten. Hippokratész 22 aforizmát szentelt az uroszkópia ismertetésének, s a későbbi ókori és középkori orvosok is szinte versengtek, ki tud többet összehordani erről a csekély értékű, áltudományos gyakorlatról. Bizánc korai periódusának (ca. 330-750) legnagyobb elméi (Oreibasziosz, Kassziodórosz, Aetiosz Amidenosz, Paulosz Aegineta, Alexandrosz Trallianosz stb.) sem tartották feleslegesnek, hogy érdemén felül foglalkozzanak a vizeletnézéssel (DIAMANDOPOULOS 1996 és 2001, TOUWAIDE 2002). A lelkesedés a későbbi századokban sem csökkent, több mint tucatnyi vaskos könyv született, s a Kelet-Római Birodalom utolsó orvosi műve is e tárgykörben keletkezett 4 . Nyugat-Európa és a mohamedán világ egyaránt megtanulta, az arabok bizánci művekből kompilálták a később latinra is átültetett „Canon de urinis" című gyűjteményt. Az uroszkópiát általános orvos, uroszkópiára specializálódott orvos, laborvizsgálatokkal foglalkozó doktor, vagy vizelet-inspektor végezte. Emeszianosz (7. vagy 9. század) Peri úron (A vizeletekről) című művében még viszonylag egyszerűen osztályozta a vizelet jellegzetességeit (NUTTON 1999). Öt színt (fehér, halvány(sárga), [„szőke"], lángszínű, vörös, és fekete), kétféle konzisztenciát (híg és sűrű), háromfajta folyadék-minőséget (olajszínű, olaj-színezetű 5 , olajos) és kétféle üledéket (szuszpenzió és szilárd) különböztetett meg. A szuszpenzió lehetett Johannesz Zakhariasz Aktuariosz „Peri úron" című műve a 14. század első felében készült. Nem deríthető ki, hogy mi volt a különbség az „olaj színű" és „olaj színezetű" vizelet között.
