Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 186-187. (Budapest, 2004)

KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS

dolgozott fel nagy hozzáértéssel és szorgalommal. Összegyűjtötte a lehető legteljesebb iratanyagot, szakirodalmat, a témában érdemeket szerzett kutatószemélyiségek, gyógyszerészek, kémikusok életrajzát, ahogy a terjedelmes irodalom- és névmutató is bizonyítja. A disszertáció modellértékű feldolgozásnak tekinthető. Rákóczi Katalin Pataki Jenő: Az erdélyi orvoslás kultúrtörténetéből. Piliscsaba, Magyar Tudománytörténeti Intézet, 2004. 41 1 p. A „legorvosabb magyar család"- az erdélyi Patakiak - orvostörténész tagjának, Pataki Jenőnek ( 1857-1944) állít emléket a Magyar Tudománytörténeti Intézet legújabb kötete. Sorsa különösen a két világháború közötti időszak, amely orvostörténészi működésének csúcsa - tipikusan erdélyi, a tragikummal dacoló heroikus munkavégzéssel együtt. Az erdélyi tudománytörténetnek erről a korszakáról hasonlóképpen hézagosak ismereteink, mint a háborút követő évtizedekről. A tudomány- és orvostörténet-írás szerencséje, hogy tanítványának - az orvostörténész Csajkás Bódognak (1902-1949), akinek figyelmet érdemlő tevékenységéről szintén hiányosak ismeretcink - családja megőrizte levelezésüket és közös kutatásaik kéziratait. A terjedelmes kötetté szerkesztett írások az erdélyi medicina történetének számos eddig kevéssé, vagy egyáltalán nem ismert mozzanatát, eseményét és személyiségét mutatják be. A közlemények jelentős része rövid terjedelmű, de a tematikus válogatásnak köszönhetően mégis a históriai folyamatosságot érzékeltetik, olyan - eddig rejtőzködő - apró részletekre hívják fel a figyelmet, amelyek az ismert személyekről őrzött ismereteket gazdagítják. Az anyag informatív értékét növeli, hogy ezek korábban a magyar kutató számára jobbára elérhetetlen erdélyi folyóiratokban jelentek meg, néhány pedig most először kerül az olvasó kezébe. A szerkesztő és a kötet összeállítói igen nagy és aprólékos munkát végeztek, amikor nem csak a kéziratokat rendezték sajtó alá, de Pataki Jenő munkásságának teljes bibliográfiáját, életrajzát és a kor erdélyi orvostörténctírásának és orvostörténeti kutatásainak bemutatását is vállalták. A kötet használatát a csatolt névmutató is könnyíti. Kapronczay Katalin Pintér József: Gyógyítás és erkölcs. Budapest, Kairosz Kiadó, 2003. 304 p. Pintér József fél évszázados orvosi tapasztalatával vállalkozott a jelen orvosi etikai kódex megalkotására. A mai világban a hagyományos orvoslás egyre inkább műszerfüggővé válik, futószalagon követik egymást a műtétek, beavatkozások, nincs idő foglalkozni a betegek lelkével. A szerző a modern tudomány eredményeit keresztényi alapelvekkel kívánja ötvözni, hangsúlyozva a krisztusi szeretet fontosságát a gyógyító munkában. A könyv első részében részletes történeti áttekintést nyújt a gyógyítás, mint hivatás és az erkölcs problematikájáról. Az őskori orvoslástól eljut a jelen kor állapotáig. Ez a tematikai egység igen részletes, és nagy műveltségről, olvasottságról tanúskodik. A második rész az orvos és a beteg kapcsolatát taglalja, erkölcsi szempontból tekintve tárgyát. A szerző fontos fordulópontnak tartja a második világháborút, amely gyökeresen megváltoztatta az orvosok önmagukról alkotott képét, társadalmi megítélését, illetve az orvos-beteg viszonyt. Az utolsó rész a jelenkor problémáit vázolja fel igen tárgyilagosan, s egyben kísérletet tesz az iránymutatásra is. Pintér József tisztán látja, illetve láttatja a helyzet súlyosságát, hiszen több évtizednyi saját tapasztalatból is meríthetett. A könyv fő célja a hagyományos illetve a liberális eszmék szembeállítása, mind a hétköznapok, mind az orvostudomány, az orvosi etika területén. Az elemzett téma aktuálisabb nem is lehetne, hiszen éppen most tombol a paraszolvencia és az orvosok erkölcsös magatartása körüli vita, amely erősen megosztja a teljes társadalmat. Pintér doktor műveltsége, felkészültsége, jó szándéka, igényessége kétségbevonhatatlan, ám a jelenlegi magyar egészségügyi állapotok ismeretében az általa ideálisnak ábrázolt helyzetet akár utópiának is nevezhetnénk, bizonyos megállapításaival, javaslataival pedig nyilván sokan nem értenek majd egyet. A szerző szerint egyébként az emberiség helyes útja a keresztény erkölcsi értékrend követése, s ennek legfőbb ellentéte, gátja a "liberalizmus". Senkei-Kis Zoltán