Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 186-187. (Budapest, 2004)

ADATTÁR — DOCUMENTS - KAPRONCZAY Károly: Viktor Babes élete és munkássága

keny és elmélyült kutatóra nemcsak a közvetlen mestere figyelt fel, hanem a pesti orvosi iskola mesterei, így Korányi Frigyes, Markusovszky Lajos, Fodor József és mások is. Korányi Frigyes nemcsak bakteriológiai laboratóriumot rendezetett be klinikáján, amelyet Babesre bízott, hanem ifjú tanártársának külföldi ösztöndíjat is szerzett. Ennek köszönhetően az 1882/83-as tanévtől négyéves - kétszer kétéves - külföldi tanulmányútra távozhatott, amelynek állomásai München (Bollinger és Ziemsen mellett) Heidelberg (Arnold intézetében), Straßburg (Recklingshausen és Waldeyer intézete) voltak, majd Berlin következett. Az utóbbi helyen Virchow és Robert Koch munkatársa lett, innen útja a párizsi kórbonctani intézetbe vezetett, ahol Cornil professzor mellett asszisztensként működött egy évig. Együtt írták meg az első rendszeres orvosi bakteriológiát, s adták ki francia nyelven 1885-ben. Ennek nem tükörfordítása az 1886-ban megjelent „Bakteriológia", bár több vonatkozásban azonos a Cornillal közösen írott munkával. A magyar nyelvű munka több vonatkozásban világviszonylatban is az elsők között említhető. A 402 oldalas monográfiát 24 színes táblával, a Babes által maga készített illusztrációkkal adta ki, s magyar nyelvű megfogalmazása is a szakmai nyelvezet kiemelkedő munkája. Budapestre történt visszatérésének második jelentős mozzanata, hogy átvette a II. sz. Kórbonctani Intézet irányítását. A Korányi-Klinikán berendezett bakteriológiai laboratóriumban elkezdte az orvosbakteriológiai előadásait, a hallgatók sorában gyakran ott voltak tanártársai is. Babes Viktor hamarosan a formálódó orvosbakteriológia európai jelentőségű képviselője lett, s ennek köszönhető, hogy a román kormány őt kérte fel a Román Királyság területén mát évek óta pusztító szarvasmarha-piroplazmolízis vagy ahogy akkor nevezték a „fertőző haemoglobinvérűség", majd kórtanának tisztázása után a „carceag" juhbetegség tanulmányozására. Babes is először fertőző betegségre gondolt és a „kórokozó"-t meg is találta egy beteg állat vörösvérsejtjében. Igaz, a protozoont ő még baktériumnak vélte, azért is nevezte el a betegséget „haematococcus bovis"-nak. Valamivel előbb fedezte fel a betegség lényegét, mint Theobald Smith, aki hasonló vizsgálatokat végzett szarvasmarhákon, illetve ennek vektorát ismerte fel. Babes elsőbbségét a piroplazmolizist okozó protozoonok „babesista" neve is őrzi. Kutatásainak eredményeként Babes Viktort meghívták a bukaresti egyetem orvosi karára a korbonctan professzorának, egyben megbízták a bakteriológiai intézet megszervezésével is. Külön kormányrendelet biztosította az intézet szervezési, építési és berendezési költségeit, ugyanígy Babes fizetését is. A román kormány nem volt „szűkmarkú" a beterjesztett költségvetéssel kapcsolatban, bizonyos mértékig nemzeti ügynek tekintette Babes „megszerzését" és az intézet felépítését, amelynek megnyitása 1899-ben volt. Itt működött mintegy harminc esztendeig. Budapestről történt távozása nem azonnal következett be. 1887-ben az orvosi karról rendkívüli szabadságot kért, majd bukaresti működésének feltételeinek tisztázódása után mondott le a budapesti katedrájáról. Babes Viktor - mint családjának minden tagja - magát románnak vallotta, Magyarországon kívül Romániát is hazájának tekintette. Budapesten nem érték sérelmek, bár távozását a korabeli sajtó élesen bírálta. Ez az „élesség" nem jellemezte a magyar tudományos életet, hiszen az elmúlt évtizedekben is volt a Babeshoz hasonló eset. Különben is az egyetem tanári karában nem egy olyan professzor volt, aki nem vallotta magát magyarnak, de tevékenységével a magyar tudomány kincsestárát gazdagította. Az Orvosi Hetilap 1887. évi számában így kommentálta Babes elméletét: „... sajnáljuk távozását egyetemünkről, de rossznéven nem vehetjük neki, hogy a munkássága-