Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 186-187. (Budapest, 2004)

ADATTÁR — DOCUMENTS - KAPRONCZAY Károly: Viktor Babes élete és munkássága

nemzeti állam megszületése, de ellenségesen tekintette az ú.n. nagy-román politikát, főleg a Monarchia szétfeszítésének vágyát, mert ennek szétesése - szerinte - beláthatatlan folyamatok kezdetét jelentette volna, hiszen a helyén - vagy romjain - megszülető nemzeti államok nem az együttműködésre, hanem egymás alávetésére törekedtek volna. Feloldhatatlannak látta a magyar-román ellentétet, de ebben külön kérdésként kezelte az erdélyi románok ügyét. A Monarchia híve volt, mert keretén belül az erdélyi románság sokkal magasabb társadalmi, gazdasági és kulturális szintre került, mint a Kárpátokon túl élő nemzettársaik. A Nagy Románia megszületése után az erdélyi románok — véleménye szerint - kisebbségbe kerülnének, nem lenne befolyásuk egy új állam politikájára, lassan elveszítenék különleges helyzetüket. Inkább egy erdélyi autonómia híve volt, ahol a magyar-román-német együttműködés nemcsak a külső befolyást zárta volna ki, hanem különleges lehetőséget teremtett volna a magyar-román megbékélés folyamatában. A román nemzeti politika ultrái - mint pl. apja - őt sem értették meg, vagy nem akarták megérteni. A három fivér közül ő hunyt el legelsőnek 1917-ben. Babes Viktor már iskoláit Pesten végezte el, mivel a család 1861-től Pesten élt. Középiskolai tanulmányainak befejezése után a pesti egyetem orvos karára iratkozott be, ám a harmadik évtől kezdve Bécsben találjuk, ahol 1878-ban orvosi oklevelét is megszerezte. Már pesti tanulmányai alatt nagy hatással volt rá Scheuthauer Gusztáv (1832-1894), a kicsit különc, de rendkívül nagy tudású kiváló korboncnok, akinek patológiai intézete az új orvosi iskolák szellemi műhelye is volt. Az enciklopédikus műveltségű és óriási olvasottsággal rendelkező Scheuthauer ritka emberismerettel választotta ki munkatársait, gyakran már hallgató korukban, akiket atyai és szakmai tanácsaival indított el pályájukon. Nem véletlenül került ki intézetéből tizenkét egyetemi tanár, egyikük éppen Babes Viktor volt. A különlegesen szuggesztív Scheuthauer Gusztáv irányította az ifjú Babest a morfológiai betegségkutatás elmélyült tanulmányozására, végső soron a bakteriológiához. Scheuthauer 1876-ban kérte fel asszisztensének Babes Vikotort, ami az orvosi oklevéllel még nem rendelkező itjú számára rendkívül megtisztelő volt. Ugyancsak Scheuthauer ajánlotta Babesnek, hogy néhány évet végezzen Bécsben, és s szünidőben látogassa intézetét. Babes orvosi oklevelének megszerzése után azonnal Scheuthauer első asszisztense lett, 1880-tól egyetemi magántanárként dolgozott az intézetben, 1884-től pedig nyilvános rendkívüli tanárként az akkor felállított II. sz. Kórbonctani Intézetet vezette. Ez valójában a Stefánia Szegénygyermekkórház (ma az I. sz. Gyermekklinika) proszektúrájával volt azonos. Ekkor Babes a maga 30 életévével az orvosi kar legfiatalabb tanárának számított. Azoknak lett a professzortársa (pl. Korányi Frigyes, Jendrassik Jenő, Fodor József Scheuthauer Gusztáv stb.), akik nemcsak a hazai orvostudomány kiemelkedő egyéniségei, hanem a magyar orvosképzés európai rangra emelésének meghatározó prominensei voltak. Babes pályafutásának első időszaka egybe esett a mikrobiológia és a bakteriológia kezdeti nagy korszakával: amikor Robert Koch felfedezte a tuberkulózis, Löffler és Schütz a takonykór kórokozóját, Löffler a diftéria, Gaffky a tífusz bacilusát. Az öreg „különc" Scheuthauer bár nem tartotta önmagát alkalmasnak a mikroszkópos technikára - mindent ismert, lelkesen fogadott minden vívmányt. Elsősorban Babest ösztönözte az új tudományág, a bakteriológia művelésére. Az bizonyos, hogy Babes minden figyelme a bakteriológia felé fordult, sőt e tárgykörből hamarosan új eredeti kutatásokon nyugvó dolgozatok sora jelent meg tollából, ezek közül több idegen nyelven is nyomdai napvilágot látott. A rendkívül termé-