Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 186-187. (Budapest, 2004)

ADATTÁR — DOCUMENTS - KAPRONCZAY Károly: Viktor Babes élete és munkássága

és lehetőségét. Mocsonyi Andrással együtt egyik alapítója lett a Román Nemzeti Pártnak (1890), azután ezt a pártot képviselte haláláig a magyarországi országgyűlésben. Sohasem tartozott a „száraz hivatalnokok és jogtudósok" közé, az 1840-es években romantikus hangvételű költeményeket írt, később műfordításokkal is próbálkozott. Az 1860as évektől erősen foglalkoztatta a román nyelv és nemzeti kérdés helyzete és lehetőségei a Monarchián belül, nézeteit és elképzeléseit a Sprachen und Nationalitäten-Fragen in Österreich (von einem Rumänen) c. munkájában foglalta össze, amit Pesten adott ki német és román nyelven, és ami valójában politikai pályafutásának „indulását" jelentette. Deák Ferenc igen jó véleménnyel volt e munkáról, ő ajánlotta elolvasásra Eötvös Józsefnek is. Más munkáiban Babes az erdélyi románság történetével, a görögkeleti püspökségek kialakításával, a román egyházi elkülönülés szükségszerűségével stb. foglalkozott, különböző javaslatokat tett a román királyság hivatali rendszerének kifejlesztésére, a román jogalkotások szakszerűségére stb. E munkásságának elismerését jelentette, hogy 1885-ben a bukaresti Román Tudományos Akadémia rendes tagjai sorába fogadta. A Babes-család valódi értelmiségi család volt, majdnem minden férfitagja a szellemi pályát választotta hivatásának. A Babes-család otthonának és hazájának tekintette a Monarchiát, itt végezte iskoláit, szerzett egyetemi képesítést, igyekezett az itt használt nyelveket anyanyelv-szinten elsajátítani, bár otthonukban románul társalogtak. A román nemzeti sérelmeket tárgyalásokon, ésszerű megegyezések útján kívánták rendezni, a politikai ellentéteket csupán nézetkülönbségnek ítélték meg, nem az ellenségeskedést tartották az egyetlen megoldásnak. Ebben különböztek a magyarországi román nemzeti mozgalom „héjáitól", akik viszont Babes Vince nézeteit megalkuvásnak vélték. Az előbbi szellemben nevelődtek a „Babes-fiúk". A legidősebb Babes Aurél a vegyészfizikusi pályát választotta, a budai Főreálban (ma budapesti Toldy Ferenc Gimnázium) folytatott tanulmányai után beiratkozott a budapesti tudományegyetem természettudományi karára, ásványtanból, fizikából és kémiából szerzett tanári képesítést, majd vegytanból szerzett doktori oklevelet (1877). Útja innen Heidelbergbe vezetett, itt szerkesztette meg a róla elnevezett Babes-sterilizátort. Hazatérése után a brassói görögkeleti gimnázium tanára lett (1879), innen hívták meg 1884-ben a bukaresti tudományegyetem orvosi karához tartozó Gyógyszerészeti Iskola (tanszék) kémia, 1900-tól a biokémia professzorának. Számos román nyelvű tankönyv szerzője lett. Amikor öccsét, Babes Viktort meghívták Bukarestbe egyetemi tanárnak és megszervezte az egyetemi bakteriológiai intézetet, Babes Aurél a kémiai laboratórium vezetője lett, öccsével számos közös közleményük jelent meg francia folyóiratokban. A legfiatalabb fivér, Emil a budapesti jogtudományi kart végezte el. Megélhetési forrásként - hivatalosan az ügyvédi pályát választotta, de örökölte apja újságírási vénáját, a Magyar Hírlap, a Pester Lloyd, az Alkotmány, a XX. század, a Világ és több más napi- és hetilap szakírója, a mérsékelt román nemzeti politika publicistája lett. Politikai eszméit az 1909-ben - magyarul és románul is megjelent - Diagnózis c. munkájában foglalta össze. Rendkívüli módon érdeklődött a balkáni népek már „hagyományosnak" mondott ellentétei iránt, amelyeknek nemcsak vallási jellege volt, hanem a Balkánon tért nyerő nagyhatalmak is gerjesztettek, így kívánták biztosítani a Török Birodalom összeomlása után megalakuló nemzeti államok feletti befolyásukat. A Balkán jövőjét - benne a román királyság sorsát is - nem ezen az úton, hanem a kompromisszumos tárgyalásokon keresztül szerette volna biztosítva látni. Számára nem volt közömbös egy független román