Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 186-187. (Budapest, 2004)

ADATTÁR — DOCUMENTS - KAPRONCZAY Károly: Viktor Babes élete és munkássága

1840-től az aradi görögkeleti püspökség szemináriumában teológiát hallgatott. 1843-ban beiratkozott a kecskeméti Jogakadémiára, majd jogi tanulmányait a pesti tudományegyetem jogi karán folytatta. 1846-ban az aradi görögkeleti tanítóképző tanárává nevezték ki, s e minőségben készült fel ügyvédi vizsgáira, amiket 1848-ban tett le Pesten. Ez utóbbi helyen állt a görögkeleti püspök szolgálatában, jogtanácsosi feladatkörrel bízták meg, de ügyvédi irodát is nyitott. Nem rokonszenvezett a márciusi forradalom ifjúságával, vezetőivel és eszméivel, de nem is mutatott irántuk ellenséges magatartást. 1849-ben - rövid ideig - a Temes- Krassó és Torontál vármegyék görögkeleti egyházi iskoláinak felügyelője, majd 1849 szeptemberétől az aradi görögkeleti püspök személyes képviselője a bécsi birodalmi kormány különböző hivatalaiban. Valójában e püspöki képviselői feladat indította el tisztviselői karrierjét: a császári minisztériumokban felfigyeltek a több nyelvet beszélő, kiválóan képzett jogászra és 1849 novemberétől a birodalmi törvényeket és rendeleteket hivatalosan közlő lap román nyelvű szerkesztője lett. 1851-ben a legfőbb törvény- és semmisítőszék tanácsi titkárává nevezték ki, 1859-ben „valóságos udvari tanácsos" címet kapott. Befolyásos és tekintélyes kormánytisztviselő lett, aki szakmai sikereit főleg tehetségének és sokoldalúságának köszönhette. Bécsben házasodott meg, ott születtek fiai: Aurél (1852-1925), Viktor (1854-1926) és Emil (1858-1917), akik más és más területen, apjukhoz hasonló fényes pályát futottak be. Babes Vince 1862-63-ban a magyar királyi kancellária bün-, büntető- és kegyelmi jogi referense lett, 1863-69-ben a Budai Királyi Tábla egyik bírájává nevezték ki: 1861-ben, 1865-75-ben és 1884-től haláláig a magyar országgyűlés képviselője volt. Mivel bírói és kormánytisztviselői beosztása összeférhetetlenné vált képviselői mandátumával, előbbi tisztségeiről lemondott. A magyar politikai életben a román és a magyar nemzeti nézetek összeegyeztetésének híve volt, bár nem különült el a román nemzeti mozgalmaktól, de mindig a megbékélés szellemét képviselte. Látványosan távol tartotta magát a szélsőséges nézetektől és köröktől. Első jelentős politikai sikere, hogy 1864-ben - Mocsonyi Andrással együtt - kivívta a karlócai szerb kongresszuson a románság hierarchikus elválását a szerb görögkeleti egyháztól, és megalakulhatott Erdélyben a szebeni görögkeleti román érsekség. Politikai pályájának kezdete egyben a publicisztikai és szakírói tevékenységének kibontakozását is jelentette: jelentős újságírói és szerkesztői tevékenységet fejtett ki. 1866 és 1876 között kiadta Pesten a román nyelvű Albina nevet viselő politikai hetilapot, több magyar, német és román politikai hírlap levelező publicistája volt, napi politikai kérdésekről küldött elemzéseket a bukaresti mérsékelt újságoknak. A kiegyezés elkötelezett híve volt, de a kompromisszumot szerette volna a Monarchia minden nemzetére kiterjeszteni, főleg a több milliós lélekszámú románságra. Világosan látta, hogy az erdélyi románság sok vonatkozásban (elsősorban gazdasági, polgárosodási, kulturális stb.) különbözik a Kárpátokon túli románoktól, további felemelkedésük csak a magyarokkal megegyezve a Monarchián belül biztosított. Babes Vince politikai pályafutásának első szakaszában rendkívül szoros kapcsolatban állt Deák Ferenccel, Eötvös Józsefiéi, Trefort Ágostonnal és Andrássy Gyulával. 1868-ban a magyar parlamentben éppen Babes mondott köszönetet az önálló román görögkeleti érsekség és püspökség elismeréséért és a magyarok politikai nagyvonalúságáért. Igaz, ez a lojalitás Tisza Kálmán miniszterelnöksége idején fokozatosan romlott, de a formálódó és egyre magyarellenesebb román nemzeti mozgalomban Babes Vince képviselte azt az irányzatot, amely sohasem adta fel a magyar kormánnyal történő kiegyezés reményét