Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - FAZEKAS Tamás: Rusznyák István szegedi belgyógyászati klinikája

Andor belügyminiszternek. A mentesítést mindketten megkapták, mégis a téglagyári gyűjtőtáborba szállították őket. Banner János (1888-1971), a Dugonics Társaság akkori elnöke memoárkötetében így írja le Rusznyák elhurcolását: „Egy tiszt jelent meg a lakásán két katona kíséretében. Becsengetett és mikor Rusznyák kinyitotta az ajtót, be nem mutatkozott, és mikor Rusznyák megmondta, hogy ő az, akit keresnek, szó nélkül arcul ütötte, s természetesen bepakolás után neki is mennie kellett." Purjesz Bélával és Riesz Frigyes matematikus professzorral együtt arra a szerelvényre került, amely a szeged-rókusi pályaudvarról Ausztria felé vette az irányt. Ekkor Tukats Sándor főispán kiszabadulásuk érdekében újra a belügyminiszterhez fordult, s Banner szerint „erélyesen belevetette magát a dologba''' a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika sváb származású, amúgy volksbundista professzora, Batizfalvy (Batisweiler) János (1895-1960) is. Mire Győrbe ért a vonat, már megtörtént az intézkedés, de annak ellenére, hogy hallották a nevüket kiabálni, a vonat tovább ment és csak Ausztriában vették ki őket a marhaszállító vagonból. Nem csak Bannertől, hanem más forrásból is tudjuk, hogy vissza Pestre első osztályú gyorsvonattal vitték őket. Az akkor 55 éves Rusznyák a szörnyű lelki megrázkódtatás után már nem tért vissza Szegedre. Budapesten bujkált, s a 19 évig közelében élő munkatárs. Földi Mihály arról számolt be, hogy Rusznyák és felesége 1944/45 telén az egyik pesti szemklinikán egy kórteremben húzódtak meg. A Szegedi Egyetemi Almanach szerint a klinikaigazgató 1945. január 25-ig de jure Rusznyák István volt, de a vezetői teendőket 1944 őszétől a Szegedre visszatérő Purjesz Béla látta el. A pesti II. belklinika igazgatója, a már említett Boros József 1944 decemberében végleg Németországba távozott és a bombatalálat következtében súlyosan megrongálódott klinika élére 1945 elején Rusznyák István nevezték ki. Egy évvel később Gömöri Pál (1905-1973), az I. belklinika megbízott vezetője a kari ülésen bejelentette, hogy a tanszék vezetéséről korábban lemondott Herzog Ferenc (1879-1952) 1946. január 8-án elhagyta a klinikát és otthonába távozott. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Herzogot 1946. február I-ével nyugdíjba helyezte és utódjául Rusznyák Istvánt nevezte ki. A második világháború után Rusznyák egy rövid ideig még megtartotta az orvostanhallgatókat lenyűgöző tantermi előadásait. Az 1945 őszén harmadéves medikusként belgyógyászatot nála hallgató Birtalan Győzőtől ( * 1925) származnak a következő sorok: „Nyurga, hajlott hátú alakja, vakítóan tiszta fehér köpenye, hátrafésült ősz kefefrizurája, melynek éles kontrasztjaként sötétedett fekete vágott bajusza, jól felidézhető sok évtizedes távolságból is. Keze finoman laza mozdulattal kopogtatta a vizsgált testfelületet. Magatartása nyugodt fölényes derűt sugárzott. Diagnosztikai gondolatait előttünk építette fel. Tárgyszerű megállapításokat tett: „Ezt látom, hallom, ez jellemző a beteg státuszára.'" Miután a beteget kiküldték, vagy kocsin kitolták, következett a kórélettani fejtegetés, amit olykor táblára felrajzolt anatómiai séma illusztrált. Az általa elsőként demonstrált fiatal nőbeteg sárgaságának elemzésekor a Disse-tér modelljével világította meg a kórfolyamat lényegét. Ezután következett a „mi várható" és a „mi a teendő" kérdések megválaszolása. Ott könyököltünk társaimmal az első padsorban, hogy a legközelebbről érzékeljük és befogadjuk az orvostudomány szépségeit. Az órák után is hosszasan beszélgettünk élményeinkről. Nap, mint nap gyarapodott bennünk a klinikai tájékozódó képesség, élveztük a kazuisztikai valóság és a logikus értelmezés egymásra találását, a megnyugtató tudás biztonságának örömét. " Rusznyákot a háború után nemzetgyűlési (1945-1947), majd országgyűlési (1949-1967) képviselővé választották. 1946-1950 között a Magyar-Szovjet Baráti Társaság elnöke,