Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - JÓZSA László: Beteg uralkodók Bizánc trónján

más lett, ami esetleg a malária (egyébként ritka) agyi szövődményének következménye lehetett (Lascaratos 1997). V. Ioannesz Palaiologosz (1341-1391) Mindössze kilenc éves, amikor császárrá koronázták, s több mint fél évszázadon át ült a trónon. A gyermek uralkodó helyett hosszú időn át Ioannesz Kantakuzénosz regnált, és később egy polgárháború alkalmával ellencsászárnak kiáltotta ki önmagát (1347-1354). Ioannesz is sokat utazott, többek között 1366-ban Magyarországra is ellátogatott, Nagy Lajostól akart segítséget kérni a török ellen. 1369-ben Nápolyon át Rómába, a következő esztendőben Velencébe látogatott. Több ellencsászárral kellett megküzdenie (Ioannesz Kantakuzénosz 1347-1354, IV. Andronikosz 1376-1379, VII. Ioannesz 1390), ám mindig sikerült felülkerekednie, s ez utóbbi két ellenfelét megvakíttatta. Székvárosában és utazásai közben is gyakran szenvedett podalgiától (= podagra, köszvényes lábfájdalom), nem ritkán lázasan, szinte félholtan feküdt, ám étvágya és iszákossága eközben sem csökkent. A rohammentes időszakokban pedig ritkán érte be négy-öt szeretőnél kevesebbel. Betegsége, - figyelembe véve az írásos emlékeket, továbbá testalkatát és életmódját, - köszvény lehetett. Halála feltehetően köszvényes veseelégtelenség miatt következett be. VI. Ioannesz Kantakuzénosz (1347-1354) Előkelő arisztokrata család sarja, nagydomesztikosz (^miniszterelnök), később ellencsászár. Bonyolult családi machinációit (nagyobb leányát Theodórát Orhán oszmán-török szultánhoz, kisebb lányát Helénát pedig a törvényes uralkodóhoz V. Ioannesz Vatatzészhoz adta nőül), intrikáit, török-barát politikáját eltérő módon értékelik. Jóllehet önmagát nevezte ki (ellen)császárnak, pár éves regnálás után saját elhatározásából mondott le a trónról és 1354-ben a Peleponnészosz félsziget egyik kolostorába vonult. Feltehetően valami törés következett be életében, önként vállalta a szerzetességet, és azon ritka kivételek egyike, akit ellenfelei sem meg nem csonkítottak, sem meg nem öltek, hanem harminc éven át háborítatlanul élt kolostori magányában. Eközben jelentős történetírói munkásságot végzett. Emlékirataiból értesülünk, hogy 1347-ben egyik csatáját megelőzően, váratlanul hidegrázása, izzadás, vesetáji görcse lépett fel, amit a szélsőséges időjárás következményének tartott. Amint kissé jobban lett, folytatta a küzdelmet, bár fájdalma megmaradt, néha ágyba kényszerítette. A következő évben megismétlődött betegsége, az orvosok nem láttak okot optimizmusra, ennek ellenére spontán gyógyult és a későbbiekben nem jelentkezett újabb vesekólikája. VI. Ioannesz Kantakuzénosznak valószínűleg veseköve, vesemedencegyulladása zajlott le, ez azonban nem okozott maradandó vesekárosodást, három és fél évtizeddel túlélte baját. Az aggastyán exuralkodó halálának oka ismeretlen (Lascaratos és mtsai 2001). //. Manuel Palaiologosz (1391-1425) II. Manuél hosszú időn át társuralkodó, eközben jelentős irodalmi tevékenységet végzett, teológiai értekezéseket, retorikai műveket, leveleket írt. Fiatalon a családon belüli viszályok áldozata, néha ünnepelt hadvezér (1376), túsz a szultán udvarában, félreállított részuralkodó Thrákiában (1382), máskor fogoly, álruhában kell szöknie üldözői elől. Az elsze-