Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - JÓZSA László: Beteg uralkodók Bizánc trónján

gényedett császár fényesen megvendégelte a vesztes nikápolyi csata után Konstantinápolyba menekülő Zsigmond királyt (1396). A következő évben kétségbeesetten kért segítséget Velencében, Párizsban, Londonban, - eredménytelenül. Miután 1416-ban társuralkodóvá koronáztatta fiát, VIII. Ioannészt, egyre jobban visszahúzódott a politikától, kolostorba lépett és Mattaiosz szerzetesként fejezte be életét 1425 július 21-én. Halála előtt pár évvel (de még kolostorba vonulását megelőzően) agyi trombózis miatt féloldali bénulást szenvedett. Szellemileg teljesen leépült, béna teste elsenyvedi az öreg császárnak (Lascaratos és mtsa 1998). VIII. Ioannesz Palaiologosz (1425-1448) Társcsászárként kezdte regnálását az utolsó előtti bizánci uralkodó. Ekkorra a Birodalom már széthullott, nagy részét a török meghódította, a maradék területeken keresztény kényurak marakodtak. Teljes gazdasági, pénzügyi és katonai csődben VIII. Ioannesz megpróbálta a török elleni európai uniót létrehozni, sikertelenül. Gyermektelenül hunyt el 1448 október 31-én. Ioannesz betegsége élemedett korában, 60 évesen kezdődött, állítólag felesége halála váltotta ki. Mindössze egy-két forrás emlékezik meg hosszantartó rohamokban jelentkező ízületi bántalmairól. Feltehetően köszvény gyötörte (Lascaratos 1995) és köszvényes veseelégtelenség vitte sírba a magas kort megért uralkodót. A CSÁSZÁRI HITVESEK BETEGSÉGEI Eudoxia ( + 404) Arkadiosz császár (395-408) felesége, szép, de akaratos, olykor kötekedő fiatal asszony. Végzetes szülésének körülményeiről ismeretlen kortársak és kései történetírók egyaránt beszámoltak (Halkin 1977). Chrysostomus (398-404 között Konstantinápoly pátriárkája) életrajz írói szerint Eudoxia és Aranyszájú Szent János közötti konfliktus miatt a főpap kiátkozta a császári hitvest, és ezután következett be tragikus kimenetelű szülése. A viselős császárné nemi szerveiből vérzés indult, a szeméremtesten sipoly keletkezett, a magzat méhen belül elhalt. Ali. századi Kedrenosz Gregoriosz úgy tudja, hogy az elégtelen szülési fájdalmak miatt a halott magzat nem jött világra, hanem további négy napon át a méhben maradt és rothadásnak indult. Kedrenosz azt is közli, hogy a beteg asszony hasára tett apostoli levél hatására azonnal bekövetkezett a magzat távozása (Troianosz 1995). A jóval tájékozottabb Zónarasz (12. század) szerint a bomló magzat darabokban távozott, az anyát eközben magas láz, hidegrázás gyötörte, bélműködése leállt, majd explózió-szerű véres hányás lépett fel és méhéből "férgek" távoztak. A roham után ködös állapotba került, hallucinációi támadtak. Ezekről később beszámolt környezetének, ebből tudjuk, hogy látomásában Aranyszájú Szent Jánostól kérdezte: "Miért küzdesz ellenem János"! Végül azt láttahallotta, hogy a szent megbocsátott és megáldotta (Ommeslaeghe 1976). Terminálisán bűzös, gennyes folyás indult a szülőutakból, ekkor "indiai füvet" (valószínűleg hasiskendert) füstöltek, ami valamelyest enyhítette az asszony kínjait. A források tudósításait összerakva rekonstruálható a kórlefolyás. Eudoxia éretlen magzata elhalt, az abortusz (szülés) nem indult meg. A méhtartalom fertőződött, gennyes méh-