Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - JÓZSA László: Beteg uralkodók Bizánc trónján

Mind uralkodása alatt, mind azt megelőzően több ízben jelentkezett ízületi duzzanat, lüktető fájdalom, mozgásképtelenség. A szemtanú Khoniatész írta le, hogy a császár egy alkalommal elzavarta orvosait, akik nem tudták csillapítani fájdalmát, magára zárta az ajtót és tüzes vassal égette meg lábait. A kauterizációtól a fájdalom csökkenését várta, ám súlyos, II. és III. fokú égései csak tetézték kínjait. Izületi gyulladását rendszerint magas láz kísérte. Egyéb orvosságok mellett őszi kikerics főzetével kezelték, ami, - ha hajlandó volt bevenni, - ideig-óráig csökkentette köszvényes rohamát. ///. Ioannesz Vatatzész (1222-1254) A nikaiai görög császárság megalapítója, /. Theodórosz Laszkarisz a trónt leányára Eirénéxo, és annak férjére Ioannesz Dukasz Vatatzészra hagyta. A nagy műveltségű, tehetséges házaspár, felkészítette a kisázsiai országot a keresztesek kiverésére, Konstantinápoly visszafoglalására, noha azt már nem érhették meg. Vatatzész uralkodásának évtizedeiben a Nikaiai Birodalom területe megkétszereződött, gazdaságilag jól prosperált. Eiréné halála után Ioannesz feleségül vette Konstancát, II. Hohenstauf Frigyes leányát. Az 1250-es évek elején kezdődtek a császár epilepsziás rohamai, amelyek egyre többször és mind súlyosabb formában ismétlődtek, s egyik görcsroham után 1254 november 3án elhunyt. Halála után fél évszázaddal az ortodox egyház szentjei sorába emelte (Heisenberg 1905). Az idősebb korban jelentkező epilepsziát koponyasérülés, vagy agydaganat válthatja ki. Semmi adat nincsen esetleges fejsérülésére vonatkozóan, ezért a traumás eredetet kizárhatjuk. A császár túl volt ötvenedik évén, amikor az első rohamok felléptek, s kb. két éves kórlefolyás után vezettek halálához. A nem szakszerű feljegyzések alapján valószínűsíthetjük, hogy a halántéki lebeny jóindulatú agydaganata, vagy abban a régióban elhelyezkedő keményagyburok-daganat okozhatta epilepsziáját és halálát. IX. Mikhaél Palaiologosz (1294-1320) II. Andronikosz fiáról és társuralkodójáról, a kalandos életű, kudarcokban bővelkedő Mikhaél egészségi állapotáról, szűkszavú tudósítások maradtak ránk. Alacsony termetű, hízásra hajlamos férfi, akinek feltehetően éveken át súlyos magasvérnyomás betegsége lehetett. Halála kb. 46-48 éves korában, hírtelen, valószínűleg szélütés, agyvérzés miatt következett be (Lascaratos és mtsa 1998). ///. Andronikosz Palaiologosz ( 1321-1341 ) Még húsz éves sem volt, amikor elnyerte a társcsászárságot a megnyerő külsejű, sima modorú fiatalember. Életvitele léha, felelőtlen, erkölcstelen, tékozló, gyakran keveredett botrányokba, garázdaságba. Tetszetős ígéretekkel, demagógiával (pl. teljes adómentesség ígérete) jelentős tábort gyűjtött, polgárháborút robbantott ki, megszerezte magának Thrákiát és Makedónia egy részét. 1328-ban bevonult a fővárosba, nagyapját, //. Andronikoszt lemondatta, ezzel egyeduralkodóvá vált. Regnálása több kudarcot mint sikert hozott. Sokat utazott, megfordult a Balkán csaknem minden pontján és Kisázsiában. Kantakuzénosz, (az ellencsászár, majd történetíró szerzetes) korábbi barátja és támogatója, számolt be róla, hogy kb. húsz éves korától váltólázban szenvedett. Sem Kantakuzénosz, sem a másik kortárs, Ioannesz Gregorász tudósításából nem derül ki, hogy harmad,- vagy negyednapos hideglelése volt-e? Nagyjából húsz éven át gyötörte betegsége. Élete utolsó napjaiban kó-