Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)

KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEWS

kutatómunkát es tudományos tevékenységet is folytatott, többen doktori fokozatot is szereztek. Bekapcsolódtak a város vezetésébe, gazdasági életébe, eredményes működésükért magas kitüntetéseket, udvari tanácsosi rangot is kaptak. Nagy elismerést nyertek azáltal, hogy megszervezték az ivóvíz kémiai elemzését és ellenőrzését, valamint a város tűzvédelmét. A szerzők az írott források mellett a múzeumi ásatások leleteire is támaszkodhattak, amelyek főleg a szakma gyakorlati oldalára vonatkoznak. Az előadások egyértelműen bizonyítják, hogy a gyógyszerész a középkortól kezdődően a mai napig mindig is támaszkodott a könyvekre, a szakirodalomra, akár kereskedői, akár akadémiai szabad- foglalkozást űző tudósként működött. A biennale értékes impulzusokat adott a kutatás folytatására. Rákóczi Katalin Reddig, Wolfgang F.: Bader, Medicus und Weise Frau. Wege und Erfolge der mittelalterlichen Heilkunst. München, Battenberg, 2000. 160 p. A gyógyításhoz három dolog szükséges: a beteg, a betegség és az orvos. (Hippokratész) Középkor történeti feldolgozásának legnagyobb problémája, hogy viszonyítani akarják más korokhoz, kultúrákhoz. Minden kor más kihívásokat, más embertípusokat követel. A könyv, első ránézésre, megoldhatatlan feladatra vállalkozik. Az adott, szűk keretek ellenére, a szerző lényegre törő, rövid, mégis szabatos és mindenki számára érthető fogalmazásával, eléri célját. Sikerül bemutatni a középkori városi és kolostori gyógyászatot, orvosokat, sebészeket, fürdösöket és javasasszonyokat. Az orvostudomány és a benne élő „szakember" mindennapi életét, munkáját, sikereit és kudarcait, lehetőségeit, felsőbb hatalommal vívott küzdelmeit követi végig, az ókortól a 16. század elejéig. Az antik kultúra által hagyományozott orvoslás eltűnésének, az arab kultúrában való továbbélésének bemutatásával eljutunk a 10. század fordulójára, mikor az európai gyógyászat beszorul a férfi és női kolostorok falai közé. Itt folyó munka a kor átlagát jóval meghaladva, és nemcsak a hitre bízta a beteg felépülését. A kolostorok falain kívüli orvoslás fejlődéséről, a mór kultúrából is merítő, 11. századtól fokozatosan megnyíló egyetemek tanárai és egyre jobban fejlődő, gazdagodó, polgárosodó városok igényei fognak gondoskodni. A 15. század már az orvoslás megújulásának kezdetét jelöli. Leonardo da Vinci, Paracelsus, Vesalius és a modem orvostudományt megalapozó tudós részére az elméleti alapot a reneszánsz, a gyakorlatit, a középkor szakembere által összegyűjtött ismeret jelentette. A könyvből megtudhatjuk, miként vélekedtek maguk az orvosok a betegségekről, a betegről és saját magukról. Megismerhetjük a kolostorban tevékenykedő, gyógyítással foglalkozó vagy gyógynövényeket termesztő - és kiválóan ismerő - szerzeteseket. A katonák mellett dolgozó sebészeket, akik néha lehetetlen helyzetekben próbáltak meg helyt állni. A nőgyógyászatban fontos szerepet betöltő javasasszonyok, vagy a szülésnél nélkülözhetetlen bábák munkája semmivel sem volt lebecsülendőbb a mainál, csak sokkal nehezebb és reménytelenebb. Megismerhetjük a városi gyógyszerészt, patikájával együtt. A város alkalmazásában tevékenykedő, egyetemet végzet orvost, a piacok állandó résztvevőjét, a foghúzót, akit ma elképzelni sem tudnánk. Kirajzolódik előttünk a középkori egyetemi képzés minden problémájával együtt. A háború és az éhség is szedte áldozatait, de a kor emberének legnagyobb ellenségei a pusztító járványok voltak. A lepra, a pestis, a szifilisz és az angolveríték, a ma élő emberek számára jó részt ismeretlen fogalmak. A könyv részletesen mutatja be a betegségek következményeit, az orvosok kilátástalan harcát, az átlagpolgár félelmeit és a gyógyulásba vetett hinni akarását. Miként viszonyult a középkori ember bizonyos dolgokhoz, miként gondolkodott egyes foglalkozást végző emberekről, azok milyen szerepet játszottak a társadalomban. A keretek eleve nem teszik lehetővé, hogy a kor szerteágazó és problémákkal terhes időszakát teljes egészében bemutassa. A lehetőségeket tovább csökkenti a gazdag középkori képanyag, amely segítségével könnyebben képzelhetjük magunkat egy másik kor emberének a helyébe. Az idézetek, a kor leghíresebb orvosaitól és gondolkodóitól a mai napig nem vesztettek aktualitásukból. Az igényesen elkészített mű, a sok illusztráció ellenére is a lényeget tartalmazza, s mivel nem szakkönyv, mindenki számára könnyen olvasható. Muhi Barnabás