Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)

KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEWS

mintegy 1400 levél 336 levelező partnertől, 1600 dokumentum, amelyek alapvetően módosítják a családról és a H. Trommsdorfról kialakult képet. Beláthatunk egy német polgári család mindennapi életébe, amely keresztény elkötelezettséggel és emberbaráti szeretettel jellemezhető, és toleráns volt mindenkivel szemben. A szerző különös érdeme, hogy meggyőzi az olvasót arról, a gyógyszerész a 19. század második harmadában valóban jelentős szerepet játszott a német ipari forradalom győzelmének kivívásában. Igen nagy feladatot teljesített a szerző azáltal, hogy a kéziratos dokumentumokat, a nehezen olvasható gótbetükkel írott leveleket átírta és hozzáférhetővé tette. Még sok kutató fogja eredménnyel forgatni a korabeli üzletkönyveket, adás-vételi szerződéseket, végrendeleteket stb., amelyek más szempontok szerinti feldolgozást is lehetővé tesznek. Elméleti értékelésre az anyag hihetetlen bősége miatt nem kerülhetett sor, a további feldolgozást végző kutató viszont hálásan forgatja majd a közreadott, és okosan csoportosított dokumentumanyagot. Rákóczi Katalin In virtute spiritus. A Szent István Akadémia emlékkönyve Paskai László bíboros tiszteletére. Bp., Szent István Társulat, 2003. 424 p. A szerzők Dr. Paskai László bíborost, a Szent István Társulat mellett működő Szent István Akadémia leköszönő fővédnökét köszöntik nyugdíjba vonulása alkalmából. A hazai katolikus tudományos, szellemi és kulturális élet kiválóságainak csokorba gyűjtött köszöntéseit veheti kézbe az olvasó, olyan jeles személyiségek írásait, akik társul szegődtek, vezetettek és vezetők egy-személyben, egyazon úton, amelyen sem a legmagasabb egyházi méltóságok, sem a közönséges halandók nem járhatnak egyedül vagy elszigetelten. A visszatekintés az aktív kor alkonyán számvetést is jelent, egy dolgos élet állomásainak számbavételét. Sok név, sok dolgos kéz és elme munkálkodott a főpap irányításával, kévékből rakott asztagok, keresztek jelzik, milyen sok szál érett búza kellett ahhoz, hogy összefűzve, összekötve, egymást erősítve széllel, viharral dacolva megfogalmazzák a haladást szolgáló tudománynak és a hitéletnek más dimenzióbeli igazságait. Pedig milyen ellenszélben kellett állnia annak, aki szembe mert helyezkedni a hivatalos áramlattal az elmúlt évtizedekben! Az újraszerveződött Szent István Akadémia a Magyar Tudományos Akadémiával és más tudós társaságokkal együttműködve ma már jeles tényezője az egyre erőteljesebben jelentkező elkötelezett katolikus tudományosságnak. Ám a visszatekintés csak pillanatnyi eszmélést, csak jó érzésű megnyugvást engedélyez, mert a szem és tekintet már a jövőbe néz. Már munkálkodnak a fiatal szakemberek, akik a modern tudomány arculatát formázzák, minden szakterületen jelen vannak, és olyan perspektívákat nyitnak, amelyeket a 20. század embere már elképzelni is alig mer, bár világos előttünk, a folyamat feltartóztathatatlan, az élet örök. És mit mondhat ehhez egy recenzens? Szerényen emlékeztet Józsuára (10, 12-14.), akinek kedvéért az Ur megállította Napot Ajalon völgyében és Gibcon hegyén, - és milyen irracionális módon beleavatkozva a földi ember korlátolt észjárásába, semmibe véve az örök törvényt! - hogy reménytelen helyzetében, a sokszoros túlerővel szemben győzelemre segítse a választott népet és kedvencét Józsuét. Annak reményében, hogy még ma is történhetnek csodák kilátástalan helyzetekben, kívánjuk, hogy akkor is fényesen álljon az égen a Nap, bíztasson, süssön és melegítsen, hogy minket is elérjen még egy-egy sugara. Rákóczi Katalin Müller-Jahncke, Wolf-Dieter: Der Apotheker und seine Fachliteratur. Pharmaziehistorische Tagungsberichte. Stuttgart, Deutscher Apotheker Verlag, 2001. 123 p. 1998 áprilisában Ulmban rendezte meg a Német Gyógyszerészettörténeti Társaság a gyógyszerészettörténeti biennálét, amelynek témája a gyógyszerészeti szakirodalom volt. A kötet az elhangzott előadásokat tartalmazza. A szakirodalmi tájékoztatáson túl az egyik előadó Ulm város gyógyszertárait kutatta fel a 14. századtól kezdődően a 19. század végéig, ami önmagában is egy fejezet a württembergi szabad birodalmi város, későbbi garnizonváros történetének. A város gyógyszerészei a környékről származtak. Életrajzukat ma már nem lehet rekonstruálni, mert a második világháborúban a levéltári anyagok nagy része elégett. Segítséget jelentenek a visszaemlékezések, amelyek a képzés menetéről, a tanonc- és segédidőszakra értékes adatokat nyújtanak. A legtöbb gyógyszerész