Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)
KÖZLEMÉNYEK - COMMUNICATIONS - PÁSZTOR Emil: Miskolczy Dezső, a modern magyar neurológia alapjainak megteremtője
Román Tudományos Akadémia 1955-ben rendes, majd tiszteletbeli tagjává választotta. A magyar akadémiai tagságának azonban voltak kellemetlen és szégyenteljes időszakai. 1949ben a fokozódó kommunista nyomás következtében sor került a Tudományos Akadémia átszervezésére, a szovjet mintájú tudományos fokozatok bevezetésére. Ez persze lehetőséget adott arra is, hogy a politikai rendszernek nem megfelelő tudósokat félre állítsák. Igen egyszerű intézkedés volt, hogy a külföldön tartózkodó, bármilyen ok miatt is távozott, akadémikusokat visszaminősítsék. így vesztette el akadémiai tagságát Miskolczy professzor is, akinek később az orvostudományok doktora fokozatot adták. Sok tudósunkat ért hasonló sors, hogy csak a világhírű Bay Zoltánt említsem szintén a Szegedi Egyetemről. Bay Zoltán, aki baráti viszonyban volt egyetemi professzortársával Miskolczy Dezsővel, 1937-ben lett az MTA levelező, 1945-ben pedig rendes tagja. 1949-ben őt is megfosztották akadémiai tagságától. Miskolczy Dezső világhírneve azonban ki kényszerítette az újabb elismerést, 1981-ben az MTA tiszteletbeli tagjává választották meg. 1937-ben a Magyar Ideg- és Elmeorvosok Egyesületének alelnöke, 1942-ben a Magyar Pszichológiai Társaság társelnöke lett. 1964-es hazatérése után a Magyar Ideg-és Elmeorvosok Társasága elnökének (1964-1970-ig), majd később örökös díszelnökének választották meg. Evekig volt elnöke az Egészségügyi Tudományos Tanácsnak. Tagja volt a Leopoldina Német Természettudományi Akadémiának (már 1938-tól), a Német Neurológusok és Pszichiáterek Társaságának levelező tagja (1939), a Nemzetközi Neuropathológiai Társaságnak tiszteletbeli tagja (1970), a Francia Neurológiai Társaság levelező tagja (1957), a Balkáni Orvosszövetség alelnöke (1963). Több magyar, román és nemzetközi tudományos folyóiratnak volt szerkesztőbizottsági tagja. Kitüntetései: Balassa János-emlékérem (1948), Munka Érdemrend (román, 1954, 1955, 1956), „A haza felszabadulásának 20. évfordulója" érdemrend (román, 1964), Román Szocialista Köztársaság Csillaga érdemrend (1964), Munka Érdemrend arany fokozata (1967, 1969), Semmelweis Ignác-emlékérem (1969), Állami díj (1973), Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1974). 75 éves korában vonult nyugalomba, de ezután is figyelemmel kísérte a szakma haladását, a tudományos társaság életét. Szellemiségének hatása Példamutató helytállása a magyar ügyért, a magyar nyelvű egyetemi oktatás folyamatosságának biztosításáért és ezzel az erdélyi magyar értelmiség életbenmaradásáért és további fejlődéséért minden tiszteletet megérdemel. Az embereket lelkesíteni tudta a szakma vagy a társadalom fontosabb céljainak eléréséért. Obál Ferenc professzor 14 a marosvásárhelyi időszak történéseit így fogalmazta meg: „Miskolczy Dezső szavára együtt mentünk, ahová mozgósított: szakszervezeti ülésre, a székelyföldi kórházakba továbbképző előadásokat tartani az orvosi irodalom újabb eredményeiről, éjféli misére, egyetemi orvos-bált rendezni 14 Obál Ferenc (1916-), jelenleg a Szegedi Egyetem Szent-Györgyi Centrum professor emeritusa, korábban a kórtan és kórélettan, majd az élettani tanszék vezetője volt. 1940-től 1953-ig dolgozott együtt Miskolczy Dezsővel a kolozsvári, majd a marosvásárhelyi egyetemen. Jelen idézet az 1994-ben Szegeden tartott ünnepi megemlékezéskor hangzott el.
