Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)
KÖZLEMÉNYEK - COMMUNICATIONS - PÁSZTOR Emil: Miskolczy Dezső, a modern magyar neurológia alapjainak megteremtője
Bölcs döntések a nehéz időkben 1923-tól tagja volt a MONE-nak (Magyar Orvosok Nemzeti Egyesülete), ám a szervezet fasizálódása idején abból kilépett. Ennek ellenére Szegedre történt kinevezése után munkatársai a MONE elnökének választották meg, a szervezetből azonban rövidesen és most már végleg távozott. Miskolczy profeszor politikai bölcsességének, hazaszeretetének jobb megértéséhez ismernünk kell a II. világháború utolsó éveinek történetét Erdélyben. Az 1944-1945-ös politikai események ismertetését a valósághoz leghűebben dr. Csőgör Lajostól 11 kaphattuk, aki szemtanúként élte meg ezeket. A politikailag legnehezebb időszakban, az 1944-1945 egyetemi tanévre Miskolczy Dezső professzort választották meg rektornak a kolozsvári magyarnyelvű Egyetemen. 1944 nyarán a szovjet hadsereg már Románia határáig nyomult előre. A román kormány 1944. augusztus 23-án szovjet-román fegyverszüneti egyezményt kötött, korábbi szövetségeseivel pedig szembe fordult. 1944. szeptember elején hazafias érzésű magyar politikusok, vezető értelmiségiek a magyar érdekek védelme érdekében létrehozták az Erdélyi Magyar Tanácsot, írásban kérték a Bolyai Egyetem rektorát, hogy a hivatalos állami intézkedéssel szálljon szembe, az egyetemet ne lehessen Nyugatra költöztetni, az maradjon továbbra is Kolozsvárott: „kérik, hogy az Egyetem még ellenséges megszállás esetén se hagyja el Kolozsvárt, mert Erdély magyarságának szüksége van arra a kulturális tőkére, melyet az egyetem képvisel." Az Egyetemi Tanács Miskolczy Dezső rektorral és Hajfial Imre orvoskari dékánnal az élén 1944. szeptember 15-i ülésén a kérést megtárgyalta és határozatát így zárta: „Tisztában van azzal (ti. a Tanács), hogy a maradás az egyetemre nézve személyileg is kockázattal jár, de a maga részéről készséggel vállalja ezt a kockázatot tudva, hogy itt maradva fokozottabban tehet hivatásának eleget." A szovjet hadsereg 1944. október 11-én vonult be Kolozsvárra azzal a városparancsnoki rendelettel, hogy minden intézmény a korábbi tevékenységének megfelelően folytassa munkáját. A kolozsvári magyar egyetemen a tanítás december elsejével megindult. Észak-Erdély területén átmeneti jellegű demokratikus magyar közigazgatást szerveztek meg, de ennek 1945. március 6-án a román közigazgatás Észak-Erdélybe való bevonulásával (Sztálin-Groza egyezmény) vége szakadt. Erdély magyar lakossága is „hivatalos ellenségévé" vált az anyaországának, mert átmenetileg az ellenséges táborba került. Ezzel az egész politikai helyzet megváltozott, ami az egyetemi életre is káros és majdnem végzetes hatással volt. A korábban Nagyszebenbe telepített I. Ferdinánd királyról elnevezett Román Egyetem azonnal vissza akart térni, ami akkor nem sikerült, de amit az új román minisztérium 1945. május 29-i törvényével már elrendelt. A magyar nyelvű oktatást a román hivatalos szervek nem tudták megszüntetni (hiszen korábban az oroszok engedélyezték), hogy mégis csapást mérjenek a magyar egyetemre, annak folytonosságát nem vették tudomásul és csak „új magyar nyelvű egyetem" megfogalmazással engedélyezték a tanítást. Az egyetem épületeit elvették, a tanszékeket áttelepítették, az orvos-gyógyszerészi kart pedig, amely szervezetében és szakmai színvonalában a legerősebb volt, Kolozsvárról Marosvásárhelyre telepítették. " Dr. Csőgör Lajos, aki a Bolyai, majd a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem rektora volt, és akit a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem honoris causa doktori címmel tüntetett ki, 1994-ben tartott előadást Miskolczy Dezső és a Bolyai Egyetem címmel. Az előadás szövege megjelent az Emlékezés Dr. Miskolczy Dezső professzorra című kiadványban (szerk.: Obál Ferenc és Vécsei László, Szeged, 1994).
